Szolgálat 52. (1981)
Tanulmányok - Csőgl János: Az eukarisztia a keresztény élet forrása és csúcsa
TANULMÁNYOK Csőgl János AZ EUKARISZTIA A KERESZTÉNY ÉLET FORRÁSA ÉS CSÚCSA Nincs keresztény élet szentségek nélkül. Mert „senki sem tud önmagától és önerejéből megszabadulni a bűntől, és önmaga fölé sem emelkedhetik senki; mindenki rászorul Krisztusra, mint életrekeltőre“ (Lumen gentium, 8). Mennyei Atyánk nem pusztán becsületes emberi életre hívott meg bennünket, hanem természetfölöttire. Ö ugyanis végkifejletként a maga szentháromsági életközösségének boldogságában óhajt részeltetni valamennyiünket, ám ennek elérésére és élvezésére nemcsak a bűnös képtelen, hanem az is, aki nem több, mint egyszerűen csak ember. Isten világába csak az léphet be, abban csak az érezheti magát otthon, aki létminőségében és életvezetésében isteni fokon áll. Ez az a követelmény, amelyre emberi erőink képtelenek. Csak akkor tudunk isteni minőségű életet élni, ha az Istenember magába olt, ha ő él bennünk, és az ő isteni életereje áraszt el minket. Ennek a Krisztusba oltásnak és a szent életre való képesítésnek eszközei a szentségek — amelyek nemcsak látható jelek, hanem vágyszentségek is lehetnek. A szentségek sorában egészen különleges helyet foglal el az eukarisztia. „A szent eukarisztiával kapcsolatban áll és reá irányul a többi szentség, valamint minden más ...“ (Presbyterorum ordinis, 5). „A liturgia az a csúcs, amelyre az egyház tevékenysége irányul... Az apostoli munka azt célozza, hogy Isten gyermekei egybegyűljenek, részt vegyenek az áldozatban, és az Gr vacsoráját vegyék“ (Sacrosanctum Concilium, 10). Az eukarisztia ünneplése a keresztény élet csúcscselekedete. Ezt akkor értjük meg legkönnyebben, ha észrevesszük, hogy a többi hat szentségben alapvetően passzív a hivő: általuk Krisztus érint bennünket, Isten világába emel, szent életerővel tölt el, mi csak elfogadjuk ezt az isteni hozzánk lehajlást. Ezzel szemben a szentmise minden hivő részéről aktív szentségi cselekedet; benne felelünk Istennek. Méltó feleletre a többi szentség, valamint a nyomukban fakadó krisztusi élet tesz képessé és alkalmassá, de maga a felelet az eukarisztikus liturgia. Az emberiség valóban és elégségesen méltó felelete az Atya irgalmas sze- retetére csak egyetlen valami lehet: a húsvét titkában a csúcsra érkező egész krisztusi életmű. Nekünk, az egyháznak és benne minden egyes személynek ezt kell felelnie Istenének: Krisztust. Erre ad lehetőséget az átváltoztatás és a szentáldozás. 5