Szolgálat 52. (1981)
Tanulmányok - Varga Pál: Gondolatok a szentáldozásról - ma
3 Llsieux-I Szent Teréz önéletrajza. Ford.: Kis Monika. Ecclesia Kiadó, Bp. 1974. A továbbiakban mindig ennek oldalszámait idézzük. ■•Sainte Thérése de L'Enfant-Jésus, Poésies. Paris 1979. — Mivel a régi önéletrajz (Egy lélek története, ford.: Nagyfejéé Gabriella angolkisasszony) függelékében nem szerepel az itt idézett vers fordítása, prózai fordítással próbálkoztam. Varga Pál GONDOLATOK A SZENTÁLDOZÁSRÓL - MA Bár manapság kevesebben járnak templomba, kevesebben járulnak a szentségekhez, de aránylag sokkal többen a szentáldozáshoz, mint azelőtt szokás volt. Miért? Erre kellene választ adnom. De nem merem kimerítően megtenni, csak pár részletválaszt szeretnék itt gondolatforgácsok formájában szolgáltatni. Talán azért is járulnak többen szentáldozáshoz, mert a feltételek könnyebbek lettek: nem kell okvetlen gyónni (csak halálos bűn esetén, - igaz, a szabály azelőtt is ez volt, de a szokás sokfelé, főleg egyszerűbb emberek között nem), a szentáldozás előtti böjt csak egy óra lett, állva lehet áldozni, több országban a szentostyát kézbe venni stb. Egyáltalán a mai ember messzemenően elvesztette a hagyományos imádás, alázatos tisztelet iránti érzéket. Lehet, hogy részben ez az oka a feltűnően megnövekedett, tömeges szentáldozásnak. Én szívből óhajtanám, ha a következő gondolatok és okok — amelyek a 2. vatikáni zsinat következtében tudatosan és tudatalattian befolyásolták a keresztény magatartást - legalábbis részben oka lennének ennek a tulajdonképpen örvendetes ténynek. Mi katolikusok talán öntudatlanul is érezzük, hogy az Oltáriszentség nemcsak az elvonatkoztatott istenség titkát, hanem az emberré lett Isten titkát, az Istentől magára öltött emberi test és vér titkát, tehát önmagunk titkát is magába zárja. Az Oltáriszentség nem más, mint Krisztus teste és vére, azaz megtestesülésének folytatása, a Betlehem titka. Talán úgy is mondhatnánk: nemcsak folytatása megtestesülésének, hanem szimbóluma az egész világra kiterjedő tökéletes formájának. Hiszen Krisztus nemcsak Betlehemben öltött testet magára, ő magára ölti az egész emberiség, sőt a világmindenség „testét" is — mondják az egyházatyák. „Amit nem ölt magára, az nincs megváltva.“ Már pedig nemcsak az ember, hanem minden teremtett lény vár a megváltásra: „Maga a természet sóvárogva várja... hogy a múlandóság szolgai állapotából majd felszabadul az Isten fiainak dicsőséges szabadságára" (Róm 8',19-21). Mivel tehát Krisztus mindent megváltott, mindent magára is öltött. 24
