Szolgálat 52. (1981)
Tanulmányok - Weissmahr Béla: Jézus Krisztus jelenléte az Oltáriszentségben
ha a mindenható isteni erő egy különleges esetben alany nélkül tartja fenn. A „competit“ szó azonban csak azt fejezi ki, hogy az akcidens, mint egyébként minden véges szubsztancia is, létében esetleges, azaz lehet is, meg nem is, de semmiképpen sem mondja azt, hogy önellentmondás nélkül állítható: az akcidens valaha is létezhet őt hordozó alany nélkül. Az, amire Szent Tamás hivatkozik a megadott helyen, hogy ti. a létezés nem tartozik a fogalom definíciójához, pontosan ezt az esetlegességet fejezi ki; vagyis hogy az akcidenst elgondolhatom úgy, hogy elvonatkoztatok mind a létezésétől, mind az őt hordozó alanytól, de ebből nem szabad arra következtetni, hogy egy létező akcidens előfordulhat neki megfelelő szubsztancia nélkül. A skolasztikus elméletnek teológiai szempontból talán legfontosabb hiányossága azonban a következő: Mivel figyelme szinte kizárólag a szubsztanciának csak a hit által felfogható teljes átváltozására irányul, sehol sem jut benne igazán kifejezésre, hogy a kenyér és a bor Krisztus jelenlétének szentségi jele. Ebben a perspektívában a megmaradó szentségi „színek“ szerepe tulajdonképpen csak negatív; elrejtik, elfátyolozzák Krisztus testének és vérének valóságát. Sok teológus ebből vezette le a hit érdemszerző voltát: egészen mást látunk és egészen mást hiszünk, a hit értelmi áldozat, és ezért érdemszerző. Aki így érvel, nem fontolja meg, hogy a hit ilyen felfogása veszélyesen súrolja az irracionalizmus határát. A szentségi jelek pozitív szerepe a transszubsztan- ciáció skolasztikus magyarázatában tehát nem jut érvényre. Az Egyház hagyományának értelmében ez az elmélet tud ugyan arról, hogy a szentségi „színek“ megromlása következtében megszűnik Krisztus testének és vérének jelenléte, de ezt a felismerést sehol sem építi be organikusan elméletébe. A szubsztancia nélkül létező akcidensek tana nem áll messze attól a felfogástól, amely szerint a szentségi színeknek csak „látszat“ jellege van. Ez azonban szentségi doke- tizmus lenne. A szentségi jel mint az átlényegülés kiindulópontja Fontosnak látszik tehát az az elmélet, amelyik a színek értelméből kiindulva magyarázza az átlényegülést (transszubsztanciációt). Ma, az elmélyült biblikus és patrisztikus kutatások, valamint a liturgikus megújulás fényében a teológusok egyetértenek abban, hogy az átlényegülés kielégítő teológiai magyarázata csak akkor lehetséges, ha figyelembe vesszük az Eukarisztia teljes valóságát. Ez elsősorban azt jelenti, hogy tekintetbe kell vennünk cselekmény-jellegét, vagyis hogy az Eukarisztia alapjában véve történés: Krisztus keresztáldozatának megjelenítése az utolsó vacsora mintájára. Krisztus jelenléte az Oltáriszentségben nem fogható fel tehát egyszerűen statikus ténynek, hanem úgy kell értelmeznünk, mint a megdicsőült Krisztus jelenvalóságát az Egyházban és az Egyház számára étel és ital alakjában. Ehhez néhány magyarázó megjegyzést kell fűznünk. , Az Oltáriszentségben a Szentlélek ereje által (amire főképpen a keleti liturgiák utalnak) a megdicsőült, az Atya jobbján ülő Krisztus van jelen. Jelenléte 12
