Szolgálat 51. (1981)

Az egyház szava - Isten Anyja az Úr üdvözítő tervében (Svájci püspökök)

len érzelemnek, ami nem az igazi hitből fakad, s ezért joggal sértheti tőlünk különvált fivéreinket és nővéreinket. Szilárd remény él ugyanis bennünk, hogy az igazi és alázatos Mária-tisztelet nem választja el a keresztényeket, hanem hatékony eszköz egységkeresésük erősítésére.

Óvnunk kell titeket attól az egészségtelen szenvedélytől, hogy jelenések után futkossatok. Elbizonytalanodott korunkban nagyon sokan készek összetéveszteni saját kívánságaikat Isten szavával. Ezért megkívánjuk tőletek, hogy pontosan megfigyeljétek az Egyház irányelveit ezekben a dolgokban, ahol olyan könnyen keveredik igaz és hamis, hit és babona, Sátán és a Szeplőtelenül Fo- gantatott. Gondoljunk arra, hogy üdvösségünkhöz semmiféle jelenés nem szükséges, hogy a hiteles jelenések a legkevésbé feltűnők, és hogy amit a legnagyszerűbb jelenések hirdetnek, az sem pótolhatja soha a hitből élő élet mélységét és szépségét.

Az Egyház azt kívánja, hogy Máriában az engedelmesség és az Isten üdvözítő tervébe vetett hit mintaképét tiszteljük.

Az Egyház azt kéri tőlünk, hogy megzavarhatatlanul hirdessük a Máriának osztályrészül jutott kiváltságokat és kegyelmi bizonyságokat: a szeplőtelen fogantatást és a személyes bűntől való mentességet; szűzi anyaságot; haladást a hitben és az életszentségben egészen a mennybe való testi fölvételig, ahol közbenjár értünk mint az Egyház Anyja, amelynek ő a példaképe.

Ha püspökeitek Isten Anyjának tiszteletére átnyújtják nektek ezt az üzenetet, azzal mindenekelőtt azt szeretnék kifejezni, hogy naponta imában szeretnének egyesülni veletek, így hirdetve Isten Anyjának nagyságát és méltóságát.

Urunk Jézus Krisztus, az Atyaisten Fia, aki Szűz Máriától született, áldjon meg és őrizzen meg benneteket a Szentlélek ereje által.

A svájci püspökök

Ha az Apostolok cselekedeteit olvassuk és hallunk benne az első vitákról a tanítványok között (11,15), akkor fölismerjük: Isten Lelke gyakran igen kemény viták által lök előre az igazság felé. Éppen ma nagy vigasztalás ez mindannyiunknak. Mert csalódik, aki azt hiszi, hogy az egyes ember vagy egy egész közösség újjászületése végbemehet fájdalmak és súlyos konfliktusok nélkül. Isten Lelke néha szelíd szellőben, néha viharban működik. Mindkettő hozzátartozik az Egyházhoz. Nem minden vihar való a gonosztól: nem minden külső békesség az Istentől. Csupán az a fontos, hogy feltétel nélkül alávessük magunkat Isten akaratának és kérjük: hadd ismerjük fel az övét! Isten Lelke sok olyasmit követel tőlünk, hogy inkább azt mondanánk: Édes Istenem, hagyj békén kérlek, hiszen így sokkal kedélyesebb! — De az Egyházban az Isten akarta új csaknem mindig a krízisből származik, mert a feltámadás Isten akarta újsága a halál kríziséből származott. A krízis pedig mindig a döntő igazolódás ideje. Az Úr az elhatározó krízisben ezt adta feladatul tanítványainak: „Virrasszatok és imádkozzatok, hogy a kísértésben (a krízisben) el ne essetek!“ — Péter aludt. Mi ne aludjuk el azt az időt, amikor alkalmunk van bebizonyítani hitelünket! (R. Si Iberer)

68