Szolgálat 51. (1981)

Tanulmányok - Szabó Ferenc: Daniel-Rops, Jézus és Egyháza szeretetének tanúja

Pierre-Henri Simon, aki 1967-ben Daniel-Rops helyét foglalta el a Francia Akadémiában, elődje életművét méltatva így jellemezte útját és helyét a két háború közötti francia szellemi életben:

Daniel-Rops — amennyire életútját diszkréten megfigyelhetjük — dogmák nélküli spiritualizmustól indult el, majd néhány év leforgása alatt eljutott a katolikus író végleges helyzetére. Volt egy idő, amikor a domonkosok égisze alatt megjelenő Sept c. hetilap ugyanazon oldalán szerepelt aláírásunk két vezércikk alatt: a baloldalin az övé, éspedig kicsit .jobboldali“ beállítottságú írása alatt, a Jobboldalin pedig az enyém, a keresztény demokrácia balos hangsúlyával írt cikk alatt ... Ha igaz az, hogy Daniel-Rops a konzervatív nézetek felé hajlott, ezt abban az értelemben kell vennünk, hogy ezen az oldalon az erényeket és nem a bűnöket kereste: nem az osztályönzést — erről eléggé meggyőz bennünket „A nyomor és mi* c. csodálatos esszéje, amely Péguynél is „péguysebb“ —, hasonlóképpen nem a szemtelen nacionalizmust, hanem a hagyományokhoz való hűséget, a politikai realizmust, egyszóval: összhangba akarta hozni az igazságosságot és a rendet, a szabadságot és a hatalmat. Az igazat megvallva, nem igen tetszett neki a parlamentáris demokrácia: úgy hitte, hogy az autori- tárius rendszerek jobban képesek a perszonalista társadalom megvalósítására; ez a meggyőződése az Ordre nouveau mellé állította és eltávolította az Esprit körétől .. .2

P.-H. Simon író és akadémikus, aki a Mounier által alapított Esprit c. haladó folyóirat köréhez tartozott, a harmincas években baráti kapcsolatban volt Daniel- Rops-szal. íme jellemzése:

Komoly és szívélyes, szilárd meggyőződéseiben és hajlékony a gyakorlatban, munkás és társaságbeli ember, egyszerű és úri, takarékos és nagylelkű. Professzor, író, konferenciázó, kiadványsorozatok igazgatója, újságok és folyóiratok munkatársa, — nagy önmegtagadást kívánó, szoros órarendet követve hihetetlen munkát végzett, sajátkezűleg válaszolt finom és lila írásával röviden és pontosan, a naponta beérkező levelekre. Jóakarata és kedvessége szinte kimeríthetetlen volt tanácsot kérő fiatalok, a nálánál szerényebben kezdő írók vagy a háború alatt fogságban levő barátok iránt. Nemcsak a felebarátot szerette, hanem szerette pályatársait is, — mondjam-e, hogy ez a szeretet bravúrja? Láthatják, hogy szívesen beszélek önök előtt erről a fontos kortársról, e hűséges társról, erről az energikus, intelligens és jó emberről.

A „szent történet“ krónikása

A második világháborúig Daniel-Rops főleg mint regény- és esszéíró volt ismert. Közben, mint mondottuk, középiskolai tanár. A történelemtanár a háború végén elhagyja a katedrát, hogy ezentúl teljesen az írásnak szentelje életét. Húsz év alatt megírja a „szent történetet“ — az ószövetségi nép és Jézus történetén kezdve végig a húsz évszázad egyháztörténetét. A bibliai történet összegezésében felhasználja az akkori exegézis és a bibliai segédtudományok legjobb és legbiztosabb eredményeit, majd pedig az egyház eredetét és kibontakozását dolgozza fel a legjobb források felhasználásával a nagyközönség számára.

Daniel-Rops nehéz vállalkozásba fogott, amikor a bibliái történetet kívánta megírni. A modern bibllakutatás hihetetlen lépésekkel haladt előre a múlt szá54