Szolgálat 51. (1981)

Tanulmányok - Kráhl József: A katolikus Fülöp-szigetek

gatartást tanúsított. 1896-ban Emilio Aguinaldo tábornok vezetésével nyílt forradalom tört ki. A spanyolok ezt eltiporták, és Aguinaldo Hong Kong-ba menekült. A Fülöp-szigetek hamarosan a nemzetközi hatalmi vetélkedés játékszerévé lettek. Amikor Spanyolország és az Egyesült Államok háborúba keveredett Kubáért, az amerikaiak megtámadták, megsemmisítették a spanyol hajóhadat, és bevették Manilát. Szövetséget kötöttek a filipino nacionalistákkal. Utóbbiak, ismét Aguinaldo vezetésével, 1898-ban kimondták függetlenségüket, és forradalmi nemzeti kormányt alakítottak. A függetlenség rövid életű volt. A párizsi békeszerződésben Spanyolország 20 millió dollár ellenében hamarosan átengedte a Fülöp-szigeteket az Egyesült Államoknak. így keserves csalódásukra egyik gyarmati uralom alól a másikba jutottak. Újra harcba kezdtek, ezúttal korábbi szövetségeseik ellen, és beletelt néhány évbe, amíg leigázták őket.

Zűrzavar az Egyházban. Alkalmazkodás az új rendhez

A forradalom és az amerikaiak bevezette új politikai rend nagy megrázkódtatást jelentett az Egyháznak. Az általános harcban sok spanyol pap életét vesztette, a megmaradtak legtöbbjét pedig koncentrációs táborba vitték. Gregorio Aglipay filipino pap mintegy 70 társával együtt független egyházzá nyilvánította magát (Iglesia Filipina Independiente). Elfoglalták — gyakran erőszakkal — a templomokat és más épületeket, és igényt tartottak minden katolikus egyházi tulajdonra. A hívők kezdetben nem láttak nagy különbséget a régi római ill. spanyol meg a független egyház között, és kb. 25 %-uk, legalábbis névlegesen, az utóbbihoz csatlakozott. Aglipay kijelentette magáról, hogy ö „Obispo Maximo“ (a legfőbb püspök), és új, bennszülött hierarchiát hozott létre. De sem ó, sem „püspöktársai“ nem tudták elérni, hogy érvényesen fölszenteljék őket. A hozzá tartozó papok ugyan továbbra is a római rituáléhoz és a hagyományos ájtatosságokhoz ragaszkodtak, de a szakadár egyház hivatalos tanítása fokozatosan protestáns jellegűvé vált, sőt gyakorlatilag unitáriussá. A nép támogatását a skizma akkor veszítette el, amikor 1906-ban a legfőbb bíróság minden egyházi tulajdont a katolikus egyháznak ítélt oda. A tekintélyes régi egyházi épületektől és bevételi forrásaitól megfosztott független egyház gyorsan talaját vesztette; jelenleg a népességnek alig 4 %-a tartozik hozzá. (1961-ben teljes közösségre léptek az amerikai episzkopális egyházzal, most az képezi ki papjaikat, és támogatja anyagilag őket.)

Mihelyt az amerikai kormányzat megszilárdult, a spanyol szerzetesek nagyrésze visszatért az anyaországba, jóllehet szabadon ott maradhattak volna. A Szentszék apostoli delegátust küldött, hogy megtárgyalja az átmeneti korszak kényes problémáit. XIII. Leó „Quae mari Sinico“ kezdetű apostoli konstitúciójá- ban újjászervezte a Fülöp-szigetek katolikus egyházát. Megszüntette a „Patro- nato-t“, új egyházmegyéket hozott létre, megszüntette a szerzetesrendek régi kiváltságait, és irányelveket szabott a filipino papság jobb kiképzésére. Felszámolták a „barátok“ birtokait, ami hosszú időn át botránykő volt az emberek szemében. A spanyol püspökök helyébe amerikaiak léptek, s hamarosan elfog48