Szolgálat 51. (1981)

Tanulmányok - Kráhl József: A katolikus Fülöp-szigetek

tek egy spanyol kolostorban, 40 évet Hollywoodban és hármat egy japán kon­centrációs táborban. E három korszak közül a spanyol gyarmati kormányzás 300 éve alakította legbefolyásosabb tényezőként a nemzet kultúráját és vallá­sos életét. A kereszténység elérkezik a Fütöp-szigetekre A Fülöp-szigetek nevét is II. Fülöp spanyol király után kapta. Első kapcsola­tuk a Nyugattal Magellán Ferdinánd történelmi nevezetességű útja, a világ legelső körülhajózása alkalmával ment végbe. Ezidőtájt a szigetek maláj fajú népe még a kulturális és politikai fejlődés alacsony fokán állt, gyűjtögetésből, halászatból és kezdetleges földművelésből élt, átfogó politikai szervezet és egy­ség nélkül. Mint a hasonló fokon álló legtöbb nép, animisták voltak. De ebben az időben szilárdult meg az iszlám a maláj félszigeten és Indonéziában, így ide is kezdett behatolni, és gyökeret vert Mindanao és Sulu déli szigetén. Amikor Magellán 1521-ben kikötött Cebu szigetén, felállította a parton a keresztet (Cebu városában ma is mutogatják), és az expedíció káplánja meg­keresztelte Humabont, Cebu „királyát“, feleségével, Juanával és 800 emberével együtt. Több mint 40 év telt el, mire Miguel Legazpi admirálisnak 1565-ben sikerült a spanyol uralom tartós alapját megvetnie a szigetcsoporton, ismét Cebuban. Miközben a katonák az újonnan elfoglalt város égett romjai közt keresgéltek, megtalálták a Gyermek Jézus egy kis szobrát, amelyet annak idején Magellán vitt Cebuba, és ajándékba adott a megtért királynőnek. Művészi értéke csekély, de a nemzet nagy vallási kincse lett, s ma is nagy tiszteletben részesítik a Szent Gyermek Bazilikában; a templom azon a helyen épült, ahol a szobrocskát meg­találták. Legazpi hamarosan Manilát tette az új gyarmat fővárosává. Gyorsan és viszonylag könnyen meghódította a szigetek nagyrészét; a kicsiny egységek­ben (barangay-k) élő lakosság csekély ellenállást tanúsított. Csak a délen lakó muzulmán mórok között maradt eredménytelen gyarmatosító törekvésük. Ezek mindmáig szilajul és kitartóan elutasítják a beilleszkedést a keresztény filipino nemzetbe. Egymást követő pápai buliák bonyolult politikai-egyházi rendszert (ún. Patro- nato) alakítottak ki a szigetcsoporton. Ennek értelmében a spanyol uralkodók kiterjedt jogokat kaptak a gyarmati egyházak fölött (pl. kijelölhettek püspököket és más egyházi tisztségviselőket), annak ellenében, hogy anyagilag támogatták a misszionálást. Legazpi kíséretében már voltak misszionáriusok. Hamarosan mások is jöttek Mexikón át Spanyolországból: ágostonosok, ferencesek, domon­kosok, 1581-től jezsuiták. Nagy buzgalommal, fáradhatatlan munkával aránylag rövid idő alatt a keresztény hitre térítették a szigetek népét. Csak a mohame­dánok és néhány megközelíthetetlen hegyvidéken élő törzs'állt ellen a missziós munkának. 44

Next

/
Thumbnails
Contents