Szolgálat 51. (1981)

Tanulmányok - Szabó Flóris: Az egyházatyák és az imádság modern kritikája

ezért imádkozzuk a Miatyánkban a második kérést: Jöjjön el a te országod. Azaz az a boldog állapot, amelyet az uralkodó akarat és a bölcs gondolatok rendje jellemez. így csak az imádkozó ember tudja magát minden hamis kényszertől megszabadítani, és teljes énjét átadni ennek a boldog országnak

Ami a második kritikus pontot, az emberi imádságok kicsinyes, gyermekes voltát illeti, arról is van Origenésznek igen találó oktatása.

Máté 6,33 ismerős intelme: „Keressétek először az Isten országát, és minden más hozzáadatik nektek." Origenész nagyon képszerű nagyarázatot fűz ehhez. Azonban előbb bevezetőül néhány szó: az embernek azt kell kérnie, mint Ciprianus is kifejti, hogy a földi visszafejlődjék benne, és az égié, a lelkié legyen a főszerep. De az isteni dolgok megismerése, és az ember igazi szükségleteinek megismerése csak az imádságban érhető el; ezt a két megismerési folyamatot nem lehet egymástól elválasztani, mert - ezek már Origenész szavai — ha valaki nem ismeri Istent, és nem ismeri azt, ami Istené, az a maga szükségleteit sem ismeri. Ez a gondolat ihlette Romano Guardinit is, amikor ezt írja: Csak aki Istent ismeri, az ismerheti az embert.

De lássuk most már Origenész szép szövegét:

Mindaz, aki Istentől kicsinyes és földi dolgokat kér, nem fogad szót annak, aki megparancsolta, hogy nagy és mennyei dolgokat kérjünk, mivel kicsinyeseket és földieket nem tud adni. Ha valaki azt hozza fel ellenvetésül, hogy a szenteknek is sok testi jótétemény adatott imádságukra, sőt maga az evangéliumi szózat tanítja, hogy a kicsiny és földi dolgok hozzáadatnak nekünk, annak én így felelek: Ha valaki nekünk valami tárgyat ajándékoz, nem mondhatjuk azt, hogy e tárgy árnyékát adta nekünk, — mert a tárgyat nem úgy adta, hogy két dolgot akart adni, ti. a testet és árnyékát, hanem csak a tárgyat akarta adni; de a tárggyal együtt megkapjuk az árnyékát is. Ugyanígy, ha emelkedettebb lélekkel szemléljük a kiváltképpen IstentőJ kapott ajándékokat, nagyon is joggal állíthatjuk, hogy a nagy, mennyei és lelki adományok kísérői azok a testi dolgok, amelyeket a szentek kaptak használatra, akár hitük mértéke szerint, akár az adományozó akarata szerint. Akarata azonban bölcs, ha mi nem is tudjuk minden adományának az adományozóhoz méltó okát adni. Tehát azt kell gondolnunk, hogy Annának egy bizonyos terméketlenségtől meggyógyított lelke termékenyebb lett, mint Sámueltől terhes teste. Ezekiás is inkább lélekben szült királyi sarjat, mint testi termékenységből utódot... Dániel is inkább láthatatlan oroszlánoknak fogta be a száját, nehogy lelkében valami kárt okozzanak, semhogy a láthatókét ... Egyébként semmi különös sincs abban sem, ha az árnyékot létesítő testhez nem mindenkinek adatik meg a megfelelő árnyék: egyeseknek egyáltalában nem adatik, másoknak rövidebb, ismét másoknak hosszabb ... Amint az, aki a nap sugaraira vágyik, miután elérte őket, nem törődik azzal, hogy van-e a testnek árnyéka, vagy nincs; ő elérte azt, ami neki fontos, most már se nem szoroz, se nem oszt neki, hogy elmegy-e az árnyék vagy marad, hogy hosszabb-e vagy rövidebb: így mi is, ha elértük a lelkieket, és Isten beragyog bennünket, olyan jelentéktelen dolgot, mint az árnyék, nem tartunk számon aggódó lélekkel. Ugyanis az összes anyagi és testi dolgok csak törékeny és könnyű árnyékok. (De oratione. PG. 11,467 sk.)

Ez a szöveg nem annyira az újplatonizmusnak a külső világot mint árnyékot leértékelő szemléletét mutatja, hanem inkább a minden görög filozófiában ér31