Szolgálat 51. (1981)

Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Egyháztörténelem-e az Apostolok Cselekedetei?

vált (Lk 2,38) s a város, amely Istent elveti (vö. Lk 13,34). A Jézus jóhírét ter­jesztő missziók központja, de ő maga elutasítja az evangéliumot. Jeruzsálem egyszerre az égi város és a földi város. A történet azért végződik Rómában, mert Jeruzsálem eltaszította magától Megváltóját. Jeruzsálem irányítja az ese­ményeket, de Róma a célpont, amely felé a történet végül is halad. A római birodalom fővárosa képviseli a „föld végső határá“-t (Csel 1,8). A Csel nem Pál élettörténetét, hanem az evangélium terjedését beszéli el. Ezért is nem Pál halálával végződik a könyv, hanem azzal, hogy Rómában „akadálytalanul“ hir­deti az igét (28,31). Míg a Messiásra vonatkozó ígéretek Jeruzsálemben váltak valóra, Pál római igehirdetése a próféták és Jézus jövendöléseinek végső be­teljesedése. Egyetemességre utaló szóhasználat Az eredetileg a zsidóságon belül létrejött s a zsidó vallási gyakorlatokat tisz­teletben tartó Egyház, Jézus példáját követve, hamar kinyúlt a megvetettek felé. A zsidók által lenézett szamaritánusokat az apostolok befogadták a keresztény közösségbe (Csel 8,14-17), az etióp eunuchot (a MTörv 23,2 szerint az ilyen ember sosem válhatott a zsidó közösség teljesjogú tagjává!) Fülöp minden fenn­tartás nélkül megkeresztelte (8,26-39). Újságot és botrányt azzal okozott az ösegyház a zsidóságnak, hogy szélesre tárta kapuit a pogányok előtt. A kereszténység fokozatos terjedése Jeruzsálemtől Rómáig nemcsak terü­leti haladást jelent: ezzel egyidejűleg az evangelizáció át is lép a zsidó világból a pogány világba. Lukácsot az ige terjedésének éppen ez az oldala érdekli leginkább. Ismételten hangsúlyozza, hogy a pogányok térítése nem esetleges körülmények következménye, hanem Isten pozitív akarata, és épp így teljesed­nek be a prófétai ígéretek, amelyek szerint a Messiás üdvösséget hoz a po­gány népeknek. Pál egyik beszédében olvassuk: „Semmi mást nem mondtam azon kívül, amit Mózes és a próféták megjövendöltek: vagyis hogy a Messiás szenvedni fog, elsőnek támad föl a halottak közül, s világosságot hirdet népének és a pogányoknak“ (Csel 26,22-23). Azaz az evangélium hirdetése zsidóknak és pogányoknak egyaránt épp annyira megjövendölt tény, prófétai jel, mint Krisztus halála és feltámadása. Jézusról szóló írásművét Lukács azért egészíti ki az apostolok missziós munkájának történetével, mert úgy érezte, hogy az evangélium pogányokhoz való eférkezé- sének és elfogadásának leírása nélkül Jézus megváltó művének írásba foglalá­sa nem lenne teljes. A Lukács-evangélium és a Csel közelebbi vizsgálata azt mutatja, hogy a pogány misszió gondolata Lukács egész művében jelen van, ott is, ahol a po- gányokat kifejezetten nem említi. Jelentős ebből a szempontból, hogy a gon­dolat kifejezésre jut mind az evangélium, mind a Csel nyitó és záró szakaszá­ban. Az evangélium szorosan vett kezdetén, Keresztelő János fellépéséről 22

Next

/
Thumbnails
Contents