Szolgálat 51. (1981)

Tanulmányok - Hans Urs von Balthasar: Az Egyház mint Krisztus jelenléte

mány szűk fűzőjét nehezményezik, és az eredeti Jézus-jelenséggel való szabad, közvetlen viszony, az úgynevezett „egyidejűség“ után vágyakoznak. De van-e ilyen egyidejűség? Hiszen akik a földön érintkeztek vele, azok egyáltalán nem vagy csak alig értették meg, és életének, beszédének, cselekedeteinek értelme csak utólag, a feltámadás, a pünkösd felől világosodott meg bennük. Pál pedig, legmélyebb magyarázója, egyáltalán nem volt az időben együtt vele, hanem az egyházi hagyományra támaszkodik, hogy hitelesen magyarázza. És bizonyos értelemben ez a hiteles magyarázat átvonul az egész egyháztörténelmen: elhajlások és kisiklások ellenében az egyházi tanítóhivatalnak - miközben maga is a Szentírásra és a hagyományra tekint — mindig újból elénk kell tárnia és meg kell állapítania Krisztus kinyilatkoztatásának igazi értelmét, és ezzel újra közénk hoznia eredetét ott, ahol valamilyen történelmi áramlat el akart távolodni ettől. és ez nemcsak a zsinatok és pápák ünnepélyes definícióira áll, hanem analógi- kusan a teológusok, a szentek vég nélküli fáradozásaira is, akik életükben, igehirdetésükben, írásaikban a kezdeti esemény megértéséért küzdöttek, és hozzáadták a magukét a hagyományhoz. Látszólag a héj és kéreg veszedelmes elburjánzása ez egy élő mag körül, amelyet megfulladás fenyeget benne; de az élő Krisztus Szentlelke bizonyos önműködő szabályozást biztosít itt. A fölösleges magától lehull, a formába öntött lényeg viszont valódi életté változik vissza. Iréneusz mélyértelmű szava szerint a Szentlélek állandóan megfiatalítja az Egyház edényét, amely Krisztus örökifjú jelenlétét őrzi.

Ugyanezt lehetne az egyházjogról is kimutatni, amely sok kívülálló, de az egyház sok tagja szemében is különleges szálka: megkeményedése annak, aminek igazából mindig csak karizmatikus eseménynek kellene lennie, visszaesés a törvény zsidó abszolutizálásába, amit pedig Jézus és Pál viszonylagossá tett, felülemelkedve rajta. De mi mást akar ez az egyházi közösséget rendező és szerkezetbe fogó mozzanat, mint hogy elevennek és késznek tartsa meg az egyetlen Törvényhozó jelenlétére, aki a szeretet, a kegyelem és a könyörület jogát vezette be mint az igazságosság legfelső formáját? „Akiknek megtartjátok bűneiket, azoknak meg vannak tartva“: még az egyházi büntető- és bűnbánati jog is része és megnyilvánulása ennek a kegyelmi jognak; a jog feladata, hogy egyszerre védje és közvetítse a kegyelmet.

Egyházi tisztségek, szentségek, Szentírás, hagyomány, egyházjog: mindig ugyanarról van szó: az élő tartalom formába ömlése kezesség, hogy a tartalom eleven marad. Egyházi nyelven szólva: az intézmény föltétele Krisztus torzítat- lan személyes jelenlétének.

Magasabb, természetfölötti síkon megismétlődik tehát minden élő alaptörvénye, a növénytől az állaton át az emberig: csak tagolt szervezetben fejlődhet és fejeződhet ki az életelv, a lélek. Ezért a humorérzék nélküli bosszankodók- nak, akik egyfolytában mérgelődnek az egyházi intézmény miatt, hogy leépítése után állítólag a Jézussal való közvetlen érintkezés eleven magjára bukkanjanak, Goethének a filiszterhez intézett szavaival felelhetünk:

13