Szolgálat 50. (1981)
Alszeghy Zoltán: Párbeszéd? Helyes. De milyen?
Alszeghy Zoltán (Róma) PÁRBESZÉD? HELYES. DE MILYEN? A Bírák könyve elbeszéli, hogy egy vesztett csata után a menekülő gálaádi embereknek át kellett kelniök a Jordánon. Efraim törzsének tagjai, a győzők, megszállták a gázlókat, és minden átkelővel kimondatták ezt a szót: „sibolet“. A gálaádiak tájszólósában ugyanis ezt másképpen ejtették. így egy „jelszó“ el- ismétlése lehetővé tette, hogy a menekülő ellenséget különválasszák a semleges törzsek tagjaitól (Bír 12,1-7). A történelem gyakran ismer olyan helyzeteket, amikor egy eszmeáramlat hívei szükségét érzik, hogy hosszas magyarázkodás nélkül kifejezzék eszményüket: választanak maguknak egy „siboletet“, egy jelszót, amely magában véve ugyan mást is jelenthetne, de az adott körülmények között egy meghatározott csoporthoz való tartozásukat juttatja kifejezésre. Ilyen volt a francia forradalom idején a „szabadság, egyenlőség, testvériség“, az olasz risorgimento garibaldista kiáltása: „Róma vagy a halál“, ellenfeleik részéről pedig: „Éljen a pápakirály!“ Az Egyház történetében is előfordulnak hasonló tények. Az ariánus válság idején az igazhitűség záloga a „homoúziosz" kifejezés volt, vagyis hogy Krisztus nem csupán az Atyához különlegesen hasonló teremtmény, hanem „egy- lényegű“ vele, ugyanannak az isteni természetnek birtokosa. A reformáció idején a „sola fides“ és „sola Scriptura“ jelszó különböztette meg azokat, akik tagadták a jócselekedetek üdvözítő érdemét és a hagyomány normatív értékét. A katolikus egyház zsinati megújulásának „siboletje“ „a világgal folytatott párbeszéd“, a dialógus. Sokat mondó, hogy a szó vagy egy tucatszor fordul elő a különféle zsinati dokumentumokban, jellemezve az Egyház, a püspökök, a papok, a laikusok magatartását a világgal, a nemhivőkkel, valamilyen profán kultúra letéteményeseivel szemben (lásd pl. „Gravissimum educationis" 8, „Apostolicam actuositatem“ 14, „Ad gentes“ 11, „Presbyterorum ordinis" 12, Gaudium et spes“ 3, 43, 44, 92). A Zsinatnak gondja volt rá, hogy megmagyarázza, mit ért ezen a jelszón. Párbeszédet folytatni annyit jelent, mint „figyelmesen meghallgatni, megérteni és értelmezni korunk különféle kifejezésmódjait, megfelelő ítéletet mondva róluk Isten igéjének fényénél, azért, hogy a kinyilatkoztatott igazságot mélyebben felfogjuk, jobban megértsük, és alkalmasabb formában mutathassuk be“ (GS 44). De a zsinat utáni korszakban — e pontos meghatározás ellenére — „sibolet“-ünket sokszor nagyon is kevéssé zsinati hangsúllyal mondják ki. Állandóan résen kell lennünk, hogy egyfelől kövessük a zsinat irányelveit, másfelől viszont ne hagyjuk, hogy a Lélek követelményeinek meg nem felelő jelentések szövődjenek bele. Kétfajta kényelmes párbeszéd Van a párbeszédnek két látszólagos formája, amiben csak a név maradt meg, a lényeg hiányzik: a „rátukmáló“ és az „értelmező“ dialógus. 7
