Szolgálat 50. (1981)

Nemeshegyi Péter: Élet a Szentháromságból

hulláival. Milyen más a csörgedező patak! Csacsog, cseveg, csillog; üdítően friss, partján sarjad a fű, hajladozik a virág, napsugár rajzolta fénymintás kövei fölött vidáman cikáznak a halacskák. Az élő, éltető víz nem tűri a mozdulatlanságot, nem ismer akadályt. Tudja, hova visz útja, hova hívja szerelme: a nagy, szent óceánba.

Ilyen „élő víz“ a Szentlélek. Ott buzog Jézus szívében, és Jézus jóvoltából ott buzog bennünk is. Erről tett tanúságot Keresztelő Szent János: „(Az Isten mondta nekem:) .Akire látod, hogy leszáll a Lélek, s rajta is marad, az Szentlélekkel fog keresztelni'. Láttam és tanúskodom róla, hogy ő az Isten választottja“ (Jn 1,33-34). A Jézus keresztségekor rászálló Lélek látomása nyilvánítja ki, hogy Jézus az, akiben a Szentlélek teljessége lakozik, és éppen ezért ő, csakis ő az, aki „Szentlélekkel keresztel". A „keresztel“ szó itt elsősorban nem a keresztség szentségét jelenti, hanem a „baptizo" szó eredeti értelme szerint a Szentiélekbe való „elmentést", a Szentlélekkel való „elárasztást". A keresztben, feltámadásban megdicsőült Jézus árasztja ki ránk, mint „élő vizet", nap mint nap, a Szentlelket.

Ugyanarról a valóságról van itt szó, amelyet egy másik jelképet idéző cselekedetével fejez ki Jézus feltámadása napjának estéjén: „Jézus tanítványaira lehelt, és így szólt: .Vegyétek a Szentlelket'" (Jn 21,22). A Szentlélek nemcsak élő víz, hanem élő lehelet is. Az Atyaisten lehelete, Jézus lehelete, és - Jézus keresztjének és feltámadásának jóvoltából — a mi leheletünk is. Nem anyagi levegő persze, mint ahogy nem anyagi víz. De a levegő, lélegzés természetes szimbóluma a Szentiéleknek. Ahogy a levegő a lélegzés által frissíti tüdőnket, vérünket, és percről percre táplálja életünket, ahogy a lehelet hangot ad szavainknak és lehetővé teszi a beszédet, szívünk, lelkünk megnyilatkozását, — úgy érteti meg velünk a Szentlélek az Atya és a Fiú szívének titkait, ad ennek a hitből fakadó ismeretnek lendítő erőt, hogy így belevonjon az Atya és a Fiú szeretetegységébe, és így örök életébe.

A megfeszített Isten halálból támadó élet

Csodálatos valóságok ezek. De még mélyebbre kell hatolnunk, hogy megérthessük a Szentháromságból fakadó életünket. Jézus személyének szemlélete nyitja meg számunkra az utat.

Az izraeliták alapvető hitvallása ez volt: „Az Úr kivezette népét az egyiptomi szolgaságból." A keresztények első hitvallása pedig ez: „Isten feltámasztotta Jézust a halálból" (Róm 8,9). Isten csodálatos tetteinek volt ez magasztaló megvallása. De ebből a hitvallásból önként születik a kérdés: Ki az Úr? Kicsoda Jézus? Az ószövetségi zsidók évszázadokon keresztül viaskodtak ezzel a kérdéssel. Végső válaszuk, amelyet a próféták hirdettek ki hatalmas szavakkal, ez volt: Az Isten egy, az Isten él, az Isten a világmindenség és a történelem teremtő Ura. A bálványok nem istenek, életük nincs, életet nem adhatnak. Az egy, igaz Isten él; ő minden élet forrása. Bölcs az Isten és irgalmas, igaz70