Szolgálat 50. (1981)
Nagy Ferenc: Az irgalmas szamaritánus
gam életére, hogy önállóan járjam utamat. Egészen halálomig belőle élek, örökre szamaritánusom adósa maradok. 5) Szeresd és utánozd! „Szeresd felebarátodat, mint saját magadat! Nincs más nagyobb parancs, mint ez.“ Életed végéig adósa vagy a szamaritánusnak, akár ismered őt, akár ismeretlen maradt. Ne feledd soha, amit érted tett, amikor meglátott és megszánt, bekötözött és karjába vett. Nélküle elpusztultál volna; életedet neki köszönheted, annak, hogy sorsközösséget vállalt veled. Az vagy, amivé általa lettél; lelked a leikéből lelkedzett. A szamaritánus mindhalálig veled marad: te magad jelented őt saját magadnak! Amikor magadat nézed, őt látod; amikor magadat szereted, őt szereted. Életed végéig gondolj szamaritánusodra; elevenen éljen hálás emlékezetedben. Úgy szeresd a szamaritánust, mint saját életedet szereted! Életed végéig maradj hűséges a szamaritánus hálás emlékéhez, a szamaritánus iránti szere- tethez. A szeretet nem a szamaritánushoz való kötődés, nem függés, nem rabszolgaság. Maga a szamaritánus már nincs is veled, otthagyott, a saját dolgai után jár, nem vár és nem fogad el tőled semmit, már gondolni sem akar rád. A szeretet a te saját új életed, tetterőd, szabadságod, függetlenséged, és az a meg nem szűnő hálás tudat, hogy ennek az életenergiának a felélesztésével szamaritánusod önmagát sokszorozta meg benned. „A szamaritánus viselkedett felebarátodként; menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!“ Mindhalálig adósa vagy szamaritánusodnak; tartozol neki életed megújulásáért. Adósságodat azzal kell lerónod, hogy te is úgy cselekszel, amint ő cselekedett: Szamaritánusként jársz a világban, s te is új életeket keltesz. Észreve- szed embertársad szükséghelyzetét, megrendülsz kiszolgáltatottságán, reménytelenségén, tegnapi vagy holnapi önmagadra ismersz benne. Időd, tehetséged, javaid, lehetőségeid szerint felkarolod, tálpra állítod, életre kelted. Visszagondolsz saját szamaritánusodra, úgy szereted őt, mint saját magadat, és ennek az „elemi önszeretetnek“ az erejében tevékeny és hatékony szamaritánussá válsz, lelkedból lelkedzett életeket támasztasz. Nem akarod lekötelezni őket: új életükhöz lényeges a tőled való függetlenségük, hogy ők is szamaritánusként járhassák saját útjukat. A mai jól megszervezett világban is, amikor hivatalos szervek foglalkoznak az emberek mindenfajta elesettségével, szükség van irgalmas szamaritánusokra. Ha egy ilyen segélyszerv munkása vagy, a szamaritánus lelkületével közeledj az emberekhez, ne pedig személyi vonások nélkül, névtelenül, szívtelenül! Ha hivatalos megbízatásod nincs is, számtalanszor találkozol elesett emberekkel, akiknek rád van szükségük; arra, hogy észrevedd és megszánd 5 65
