Szolgálat 50. (1981)
Chilla Raymond: Ökumenikus imaórán
tésére. Mi ez az új kiindulópont, mi ez az új alapvetés? Jézus gyermeki, befogadó, Atyjára beállított lelkülete és az Atya szándékaitól függő engedelmes szolgálata. a) Ha ebben találkozunk és egyek vagyunk, megtaláljuk a választ és megoldást arra a kísértésre, amely manapság sokakat megkörnyékez: „Ne törődjünk az egyházakkal; fogadjuk el, ami mindben közös.“ Ez az evangélium felhígítására vezetne, és az isteni bölcsességnek az emberi bölcsesség szintjére való kilúgozása volna. Ennél becsületesebb eljárás az, ha szeretetben vállaljuk az isteninek felismert igazságok követését, az igazságkeresés kínját és bizonytalanságérzését. A hitközöny és az Egyház iránti közöny nem megoldás: az Egyház az evangéliumhoz tartozik. De nem öncél; szerepe: az evangélium szolgálata. Ebben az irányban kell változnunk. b) A gyermekség és szolgálat lelkülete fölvértez egy másik kísértés ellen is: ez pedig a megszokott igazságban való megmerevedés, az én igazságom és a mi igazságunk egyoldalú hangsúlyozása. Közismert tény, hogy a gyermek könnyen tanul nyelveket. Nyelvtanárok és lélekbúvárok összeültek, hogy a tényre magyarázatot leljenek. Azt találták, hogy a gyermeknek még nem alakult ki az énje; nem gátolja abban, hogy elfogulatlanul befogadjon új gondolatokat; issza magába a benyomásokat, mint szivacs a vizet. Később már saját tartása van, és csak azt fogadja be könnyen, ami énje kialakult szerkezetét nem fenyegeti fölborulással: védi az énjét, védi önmagát. A gyermek lehet büszke, lehet naivan magabiztos; de nem gőgös: könnyen rávezethető más szempont elfogadására. Hajlandó probléma nélkül elfogadni korlátáit, és kész kinőni belőlük. Isten szándékai, Istennek Jézus Krisztusban megnyilatkozó Bölcsessége irányában kell nekünk is ilyen elfogulatlan, változni és javítani kész leikületre szert tennünk. Ne féltsük se egyéni énünket, se közösségi mivoltunkat, „identitásunkat.“ Merjünk változtatni... az istenibb felé. Ebben az irányban kell változnunk. c) „Jaj, de az érdekek! ... Mi lesz a fennálló keretekkel? Mi lesz, ha a másik csoport előnybe kerül? ha náluk lesz a tekintély, a pénzügyi és hatalmi túlsúly? és nálunk csak az evangéliumi szellem ... Nem szorítanak-e majd háttérbe, és nem vesznek-e semmibe?“ — De nem ezt tették-e Jézus Krisztussal? Az ő sorsában osztozni lehet kényelmetlen, de nem végleges tragédia. Ö nem kereste a szenvedést, de mikor Atyja ezt tűzte ki feladatul eléje, vállalta, és nem menekült a könnyebbe. Az ő példája mutatja, milyen irányban kell változnunk. 4. Végül még azt szeretném összefoglalásképpen megemlíteni a gyermekségről, hogy a gyermek mindent kap. Nem a maga okosságában bízik, hanem szülei szeretetére és bölcsességére támaszkodik. Szegény, és mégis mindene megvan. Nem arra alapozódik egzisztenciája, mit tud, mihez ért, mire képes, hanem szülei szeretetére: arra, mit kap. Ez ad neki biztonságot, tartást, értéktudatot: fontos vagyok a szüleim szemében; válasz akarok fenni arra a várakozásra, amit szüleim hozzám fűznek. — Ez Jézus magatartása Atyja iránt. Ez a 34
