Szolgálat 50. (1981)

Béky Gellért: Istenkeresés Japánban

civilizációban megcsömörlöttek keresnek menedéket az istenhitben. Gyakran az ideológiák, a hangzatos izmusok, az egyre veszélyesebbnek tűnő tudomány omladozó törmelékeiből menekülők fordulnak Isten felé, remélve, hátha Nála több értelmet lelnek életükre, mint a hideg tudományban.

Japánban nem egyszer békés koegzisztenciában él egymással Isten és Marx. Jó példa erre többek között a neves japán író és gondolkozó, Miki Kijosi. Sokat idézi a Bibliát. Ö adta ki először Japánban Marx összes műveit. A háború alatt a börtönben is ült nézetei miatt, s egy ideig a jezsuiták tokiói egyetemén talált menedéket és munkát. Közreműködött az öt kötetes Katolikus Lexikonban is, bár nem volt keresztény.

Az én egyik leghűségesebben járó katekumenem is bevallotta, hogy a választásokon rendesen a szocialistákra vagy a kommunistákra szavaz, mert csak ettől a kettőtől remélhet valami változást a politikában s következésképpen az ország életében. A japán szocialisták, főleg az első évtizedekben, erősen a nagy orosz írók (Dosztojevszkij, Tolsztoj stb.) hatása alatt álltak, egy kis keresztény színezettel. Egyik kimagasló vezérük még a feje alá is odatette a Szentírást, mint mondják.

3. Elég szép számmal vannak tehát őszinte, tárgyilagos istenkeresők is, akiket nem a csalódás, se nem a világnézeti zsákutoába jutás, se nem holmi személyes érdek irányít, hanem valami ösztönös vagy tudatos vágy hajt Isten felé. Komolyan és őszintén keresik a világmindenség és az emberi élet végső értelmét.

így volt ez már Japán ún. „keresztény századában“ is (1550—1650). Az intelligens, gondolkodó japánoknak tetszett a keresztény magyarázat, ahogy az egy, személyes, szerető Istenre vezették vissza a létező világ és az emberi élet nagy titkait. Nem egynek valóságos felfedezést, belső megkönnyebbülést, lelki szabadulást jelentett ez a „logikus" magyarázat a mitológiák s egyéb babonák után. Ebben a szellemi-lelki felszabadító élményben találkozott Takajama Ukon, a kor nemes lovagja korának legnagyobb asszonyával, Hoszokawa Gráciával. Ez utóbbit szintén a kereszténység összefüggő, „ésszerű“ világképe és üdvösségtana indította a keresztség felvételére.

Az egyistenhit logikus volta befolyásolta annak a fiatal, kereső orvosnak az életét is, aki most világi papként dolgozik a hirosimai egyházmegyében. Ugyancsak ez imponált annak a japán vasutasnak is, aki örömmel köszönte meg a páternek a katekizmust: „Ez már könyv! Világos és logikus. Ez egyenes beszéd!“

„Tudja páter — vallotta be nekem egy kóbei orvos —, minél idősebb az ember, annál jobban elkezd gondolkozni az emberi lét titkain.“ S elkezdte tanulni feleségével együtt a katekizmust, öt álló éven keresztül jártak hűségesen minden héten. Akkor kértek, kereszteljem meg őket.

Nemrégen egy szemlélődő apáca mondta el, anélkül, hogy kérdeztem volna: a Teremtő és a teremtés olyan tény, amely elől tárgyilagos ember nem menekülhet el. Számára is a teremtő Isten volt a végső „logikus“ következtetés.

24