Szolgálat 49. (1981)

Halottaink - Winkler Lajos szombathelyi segédpüspök (R.)

Dr. Schweighoffer Gottfrld Gyula OCist., középisk. tanár febr. 5-én Budapesten. Zircen temették (64,46,38) P. Schwarzfelder Imre SDS Cartagenában (Kolumbia) febr. 9-én (77,55,49) Dr. Sarkady Béla érd. esperespléb. febr. 5-én. Kispesten temették (74,50) Kovács Sándor h. esperes, balatonlellei pléb. febr. 7-én (62,38) Dr. Kovách Zoltán tb. kanonok, az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár igaz­gatója febr. 16-án (51,28) Marosvári Pál szeghalmi plébános. Febr. 13-án temették Jobbágyiban (63) Lisinszky János plébános febr. 19-én. Gánton temették (57,36) Karsai Ferenc Géza febr. 24-én Pannonhalmán. A Boldogasszony-kápolna krip­tájába temették (76,58,52) Szekerák Miklós, g. kát. esperes, ny. végardói parochus. Febr. 19-én temették (67,44) Elhunyt paptestvéreinket foglaljuk mementóinkba! + WINKLER JÓZSEF szombathelyi segédpüspök (1905—1981) Földi életében semmi sem állt tőle távolabb, mint az, hogy személyének megbecsü­lése annyi embert mozgasson meg, mint amennyi temetése alkalmából összegyűlt feb­ruár 10-én Szombathelyen. Nemcsak a szombathelyi egyházmegyéből és az ország kü­lönböző részeiből, hanem a szomszédos Ausztriából és Jugoszláviából is tömegesen Jöttek a hívek, az egykori tanítványok, a papok és a püspökök, hogy utolsó istenhozzá- dot mondjanak az Igaz Embernek, a Hűséges Főpapnak, József Püspökatyának. Magyarország bíborosprímása: Lékai László, a jelenlevő püspökökkel együtt mutatta be érte a szombathely székesegyház kupolája alatt felállított ravatala előtt az engesz­telő szentmisét. Ráillettek a szentmise evangéliumának Jézus főpapi imájából vett szavai: „A világ nem ismert meg...“, de az Atya jól ismerte és azáltal is elismerte öt, hogy annyi ember lelkében tárult fel személyének igazi nagysága és embersége. Ennek megnyilvánulása volt a végső búcsú tiszteletadása is. 1905. október 18-án született Nagyszentmihályon (ma Burgenland). Édesapja a köz­ség tanítója volt; tőle tanulta meg a betűvetést, az elemi ismereteket. Ö volt az egyet­len, aki fiának rendkívüli tehetségét, szorgalmát és tudását nem kitűnő osztályzattal jutalmazta. Az értékelést a későbbi tanárokra bízta, és nem hiába. A kőszegi bencéseknél kitüntetéssel érettségizett diákot főpásztora a teológiai ta­nulmányok végzésére egyenesen Rómába küldte. A világhírű Gergely-egyetemen 1927- ben filozófiai, 1931-ben pedig teológiai doktorátust szerzett. 1933-ban elnyerte a cursus magisterii diplomáját, amelynek alapján a Gergely-egyetem teológiai fakultásának ma- gister aggregatusa lett. Tudásánál csak szerénysége és egyszerűsége volt nagyobb. Soha nem beszélt arról a rendkívüli megtiszteltetésről, hogy XI. Pius pápa jelenlété­ben teológiai disputát is vezetett, ami tudásának legnagyobb elismerését jelentette. Róma után egy évig volt Jákon káplán, majd Budapestre került az egyetemi ifjúság prefektusának a Szent Imre Kollégiumba. 1937—1952-ig a szombathelyi papnevelő inté­zet tanára és spirituálisa. Bölcsességgel és emberséggel párosult finom közvetlenség­gel tanított és nevelt a Rend, az Igazság és a Szépség szeretetére. Mint spirituális egyszerű, de mindig határozott útmutatással készítette fel növendékeit az áldozatos papi életre. Példát adott az összeszedettségre, az elmélyült imádságra és a lelkiisme­retes kötelességteljesítésre. 1952—1956-ig a Győri Hittudományi Főiskola tanára. 95

Next

/
Thumbnails
Contents