Szolgálat 49. (1981)

Könyvszemle - Gál Ferenc: Beszélgetések az evangéliumról (Benkó A.)

Mert a test nem azonos lényem materialitásával. (A hulla már nem test!) Mit jelentett a test földi életemben? Másokhoz fűződő kapcsolatom alakította ki testemet. Személyiségemet a másoknak adott és másoktól kapott szeretet szőtte, alakította: ez nyilatkozott meg testemen keresztül, amely jelenlétem a világban és mások számára. A halálban tehát az leszek, amivé az adott és kapott szeretet által alakultam. És ha egyedül a szeretet marad meg a halál után, akkor azt mondhatom: amilyen mértékben lényem megnyílt Istennek és az embereknek a szeretetben, — amivé énem így a földi életben alakult, — az leszek az örök életben, Istennel, Krisztussal mindörökre.

Szabó F.

Gál Ferenc: Beszélgetések az evangéliumról. Budapest, Szent István Társulat 1980, 330 o.

Az evangéliumok egyetlen örömhírt (evangéliumot) közvetítenek, bár teológiai nyelvük nem egészen azonos. A lényeges üzenet helyes megértése döntő élmény a hívőnek és megbirkózásra váró feladat a kételkedőnek, a távolállónak. Csak akkor foglalhatunk igazán állást Jézussal szemben, ha feltárult előttünk tanításának mélysége, személyének kimeríthetetlen gazdagsága. Korunk embere előtt sajátos problémák merülnek fel itt. Egyrészt a racionalizmus és a tudományos világkép rányomja bélyegét egész gondolatvilágára. Másrészt a pusztán elvont kérdések vitatásától általában nem sokat remél. Inkább azt keresi, mi az értelme, mi a jelentősége mindennek az ő részére.

Gál professzor könyve ezeknek az igényeknek akar megfelelni. „Nem a szakbiblikus módszerével nyúltam a szövegekhez — írja szerényen előszavában. — Hanem azt tartottam szem előtt, hogy a mai embert mi érdekli az evangéliumokból.“ Tagadhatatlan: nem elméletileg akarja megvitatni a főbb kérdéseket. Nem is elkápráztatni akar esetleges egyéni vagy szélsőséges értelmezésekkel. De munkája nagyon is alaposan felhasználja a modern kutatásokat. Tekintetbe veszi a komoly szaktudósoktól elfogadott mai szentírásmagyarázat főbb eredményeit. Éppen ezáltal kíván szolid utat biztosítani, s egyszersmind tág látókört feltárni az evangéliumi igazságok megértéséhez. „A hitbeli tétel nem olyan, mint egy számtani vagy természettudományos igazság bemutatása. Itt emberileg fel kell dolgozni azt az igazságot, hogy a mindenható Isten áttörte a természetes korlátokat, és megmutatta erejét és irgalmát. Az ilyen jelenség mindig üzenet is ... Új örömöt, új felelősséget jelent. De az elfogadásához ki kell vetkőzni a régi emberből, félre kell tenni sok hagyományt, előítéletet, és vállalni egy új életstílust“ (320).

A bevezető fejezet rámutat az evangéliumok előzményeire, megszületésének körülményeire, s mintegy kulcs a többi rész feltárásához. Majd sorra kerülnek a gyermekségtörténet, Jézus nyilvános működésének előkészítése, tanításának főbb pontjai, a párbeszédek, a csodák evangéliumi szerepe és végül Jézus szenvedése és feltámadása. Főként a gyermekkor evangéliumának és a csodák jelentőségének szentelt fejezetekben lehet érezni, milyen mély s egyúttal mennyire kiegyensúlyozott az iránya. A csodák leírásánál pl. megérteti velünk, hogy az evangélium hirdetőit nem az érdekelte, mennyiben használja fel Isten a természetes, „másodrendű" okok közreműködését arra, hogy felhívja figyelmünket Jézusra és tanításának igaz voltára, ill. mennyire „közvetlenül“ avatkozott be. A csodák az Atya tanúságtételei Jézusról, ez az első céljuk. De „Isten a maga szavának hitelességét éppen azzal akarta kimutatni, hogy olyat is tesz, ami az embertől nem telik ki“ (219). — A napkeleti bölcsek meghívását valószínűleg azért jegyezte fel Máté, hogy elénk tárja a pogányok meghívásának fontosságát. Leírása „jelképes elbeszéléssel, afféle midrással történik.“ Viszont „az esemény magját elfogadhatjuk történeti valóságnak", mert más dokumentumokból tudjuk, hogy az asztronómia fontos szerepet játszott a keleti népek életében, s Nérót is csillagjóslás alapján üdvözölte egy küldöttség Kr. u. 66-ban (83).

90