Szolgálat 49. (1981)
Könyvszemle - X. Léon-Dufour: Szemben a halállal (Szabó F.)
az erkölcstan, a szentírási filológia körébe tartozó közlések. A modern teológiai kutatás kulcsszavai sem hiányoznak, pl. „anonim kereszténység". Tekintettel vannak a szerzők arra is, hogy az olvasó felvilágosítást kapjon a teológia sarkalatos elveiről, pl. „anima naturaliter Christiana". A magyar hívőt, a kereszténység témakörei iránt érdeklődő művelt embert éppúgy pontosan tájékoztatja a szótár, mint az olyan olvasót, aki csak időnkint vesz kezébe teológiai könyvet, vagy csak alkalmilag akar pontosan megérteni egy teológiai témáról értekező cikket. Épp ezért ott lesz ez a kis kézikönyv minden pap, szemlnarista és hivő értelmiségi könyvtárában éppúgy, mint a hívőt megérteni akaró ateista könyvespolcán. Ha nem is tudja terjedelemben azt nyújtani, amit a „Lexikon für Theologie und Kirche“ vagy a „Sacramentum mundi" kötetei, vagy „Herders Theologisches Taschenlexikon“-ja, mégis nélkülözhetetlen lesz mindazok számára, akik egy teológiai témakörről magyarul írnak, előadást tartanak, vagy egyáltalán teológiával és a teológia szövetséges tudományaival hivatásból foglalkoznak. Azzá teszi témáinak sokrétűsége, a lényeg közérthető nyelven való összefoglalása, a teológiai kifejezések szabatos és pontos magyar visszaadása. Németh J. Xavier Léon-Dufour: Face á la mórt. Jésus et Paul. (Szemben a halállal. Jézus és Pál.) Seuil, Paris 1979, 320 o. A neves francia jezsuita egzegéta a halál titkát világítja meg könyvében az újszövetség alapján. Alapproblémája a következő: Elfogadható-e az a hagyományos felfogás, amely szerint az Atya kiszolgáltatja, halálra adja Fiát, hogy megváltson bennünket? Mennyiben lehet a szenvedés és a halál üdvösségünk eszköze? Vajon Istennek kedve telik-e Fia szenvedésében és halálában, aki vérével „fizeti meg" az emberek adósságát? — Az „érdemszerző szenvedésről", az elégtételről szóló említett felfogás középkori eredetű. Jézus magatartása a halállal szemben azt tanúsítja, hogy ő a halált nem önmagáért kereste, hanem elfogadta mint az Atya akaratát, mert mindvégig hűséges akart maradni küldetéséhez: szeretetből engedelmes volt egészen a kereszthalálig. Szent Pál is lényegében azt tanítja, hogy a halál a hűség misztériuma. Mindenekelőtt Isten hűségéről van szó, aki végtelen Szeretet, — és a szeretet képes legyőzni a halált. De ugyanakkor a halál lehet a mi hűségünk jele is: hűség Isten akaratához és hűség az emberekhez, akikért esetleg feláldozzuk életünket. A halál — Jézus halála is — kétoldalú. A halál mint természetes jelenség szakadást jelent: elszakadást a világtól és az emberektől. Főleg a hirtelen vagy erőszakos halálnál érezzük ezt. Maga Jézus nem kereste ezt a halált, amely végső soron a bűn, az Istennel való szakítás kifejezése. (K. Rahner azt mondja, hogy a halál nem „természetes", „semleges" jelenség, mivel a bűnt nem kapcsolhatjuk ki.) Jézus küzdött a fenyegető, egészen közeli és reális halál ellen. De mindvégig hűségesen teljesíteni akarta küldetését, az Atya akaratát. Ezért vállalta a halált is, amely küldetésének beteljesedése volt. Ez a halál második szempontja: a beteljesedés. Jézus maga élete során alakult: amikor látta, hogy nem kerülheti el a halált, ha Isten tervét végre akarja hajtani, akkor elfogadta, integrálta. Az ószövetségi üldözött és megölt igaz sorsát vállalta. Odaadta életét — szabadon — testvéreiért. Léon-Dufour Schürmannt idézi: „Jézus az emberekért halt meg, miként az emberekért élt.“ Jézus a Getszemáni haláltusájában megélte azt, mit jelent az elszakadás a közösségtől, sőt az Istentől való látszólagos elhagyottságot is megtapasztalta. A halállal járó teljes magányosságot, a „sötétséget" is megélte. De mivel mindvégig hűséges maradt az Atya akaratához, a halál a beteljesedés volt számára, önmaga teljes odaadása szeretetből. Jézus az utolsó pillanatig párbeszédet folytatott az Atyával, mígnem a Lélekben teljesen átadta magát a végső szeretetaktusban. 'Halála így kommúnió, egyesülés volt azzal, akiért élt, akitől teljesen függött, és aki őröktől a legfőbb Te volt számára 88
