Szolgálat 49. (1981)
Eszmék és események - Levelesládánkból
hívek számára rendezett 3 hetes misszió utolsó hetével. Nov. 24-én átvitték Alsóorre (Unterwart), ott a másnapi Katalin-búcsún volt a bemutatkozó, egyben „bemelegítő" jellegű beszédem. A hét folyamán azután három este is találkoztunk 40—60 emberrel a falu három vendéglőjében, „hírverés és hívogatás“ céljából, majd a fiatalokkal is. Családokat látogattunk, így pl. a cigánynegyed minden házánál voltunk. A missziót András-nap kezdtük. Minden este 7 órakor volt szentmise és a nagy missziós beszéd. Reggel 1/2 9-kor mise és tanítás főleg az idősebbek részére, akik este már nehezen jöhettek volna, és mint „házpásztorok“ szabaddá tették a fiatalabbakat, hogy jöhessenek. Elsőpéntekre közel 40 helyen voltunk otthon gyóntatni, áldoztatni az öregeket, betegeket. Az esti mise után ott maradt egy-egy csoport, azoknak tartottam állapotbeli tanítást: édesanyák, édesapák, fiatalok, fiatal házasok, végül a németajkúak. A fiatalokkal a könyvtárteremben beszélgettünk szerda és szombat este (akkor a bécsi dolgozók is otthon voltak már) és még vasárnap de. a nagymise után is. Mivel Ausztriában dec. 8, Szeplőtelen Fogantatás napja ünnep, aznap délután fejeztük be a missziót beszéddel, áldással és a csodálatos éremmel kapcsolatos vetítettképes előadással. Utána rohant mindenki haza, mert az osztrák tévé a gyönyörű Bernadette-filmet sugározta. — (A gnesaui diakonisszáknál — vö. 47. számunkat — nemrég 8 napos szentignáci lelkigyakorlat folyt le, 3 katolikus vendég és a háziak részvételével. Benyomásaikat levélben foglalták össze:) Izgatottan vártuk augusztusban P. Nemeshegyit az „imádság házába.“ „Váráson“ különösen azt értjük, hogy imádsággal megyünk elébe a bejelentett vendégnek. Ebben az esetben különösen jó alkalmunk volt erre, mert már több hónappal előbb jelentkezett. Mikor aztán kiszállt az autóból, s olyan természetesen és szerényen felelt közeledésünkre, ez volt várakozásunk első tetőpontja. Előtte olvastuk egy könyvét és közben folyton csodálkoztunk, milyen egyszerűen, érthetően és mégis minden lényeget tartalmazóan tudja közel hozni az emberhez, hogy „mi a kereszténység.“ /A könyv ti. megjelent németül is. Szerk./ Megsejtettük belőle, hogy éltető vérként járja át szerzőjét az evangélium, és ez máris hidat épített közénk. Valóban beigazolódott ez a második tetőponton, az elméíkedési pontokat adó órákban és egyéni beszélgetésekben. Nagy volt és ma is nagy az örömünk, s az elvetett mag kicsírázott. Mindig újból örömmel vesszük észre, hogyan munkálkodik egy-egy tőle való szó, összefüggéseiben meglátott teológiai tanítás bennünk, velünk, Krisztus főpapi imájának jegyében: „Hogy mindnyájan egyek legyenek.“ — Együttlétünk harmadik, legigazibb csúcspontja az eukarisztikus ünnepen való jelenlétünk volt, egyik nap magyarul, a másikon németül. Egyszer ott volt egy testvér is a Michaelsbruderschaft- ból, és ezt írta róla vendégkönyvünkbe: „Egy test Krisztusban! ez mindig újra a boldogító, vigasztaló élmény, ha fivérek és nővérek találkoznak.“ Ennek az átélt valóságnak erejében gondolunk továbbra is szeretettel és hálával testvérünkre Krisztusban, P. Nemeshegyi Péterre és minden testvérére. + — Két éve vándoroltam ki finn feleségemmel Finnországba. Itt a katolikus egyház gyakorlatilag teljesen megszűnt a reformáció következtében. Csak 1799-ben épülhetett a kelet-karjalai Viipuriban egy kis templom. Neve — Szt. Hyacinthus — mutatja, hogy a város katolikusainak túlnyomó többsége származását tekintve lengyel volt, hisz ő a lengyelek szentje. 1905-ben II. Miklós cár vallásszabadságot adott az egyházaknak. A finn katolikus egyház 1906-ban kapta első hazai papját. Helsinkiben akkoriban 300 különböző nemzetiségű „civil katolikus“ lakott. Később a holland Jézus Szent Szíve rend két papja érkezett ide; egyikük, Buokx az ország függetlenné válása (1917. dec. 6.) után 1921-ben apostoli adminisztrátor, két év múlva püspök lett. Megkezdte munkáját finn földön a pétervári lengyel nővérkongregáció, majd a 2. világháború kitörése idején amerikai nővérek nyitottak napközi otthont és angol iskolát. Itt működnek még Jézus kis nővérei is. 1860-ban épült az első, 1954-ben a második katolikus templom a fővárosban. A katolikusság valóban maroknyi csak (kb. 2500) és soknemzetiségű. A hivatalos államvallás az evangélikus és az ortodox, azaz joguk van adószedósre (a bruttó 85
