Szolgálat 49. (1981)
Eszmék és események - A tabernákulum előtt (Alexia)
A TABERNÁKULUM ELŐTT Jó reggelt, Uram! Bocsáss meg, hogy ilyen korán zavarlak! Nem szívesen teszem. Inkább aludnék. Körös-körül még hajnali csend. Nekem kezdődik a nap, a legnehezebb óra ... Ha nem mondtál volna ilyeneket: „Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, nekem teszitek“ — talán könnyebb lenne. De éppen ezt a mércét állítottad elénk. Ehhez kell igazodnunk. Tudod Uram, hogy nagyon nehéz! Tudod, hogy naponta azzal az elhatározással indulok, hogy elfogadom ezt az embert. És naponta kudarcot vallók. - Furcsa ízléseden sokat elgondolkodom. Hogy éppen ennek az embernek az alakjában jössz felém. Nehezen ismerlek föl benne ... Uram! Tudod, hogy milyen? Tudod. — Azt is tudod, hogy minden jószándékomnak befellegzett, mikor jön a lehetetlen, hogy ne mondjam, ostoba kérdéseivel. Minden erőmet össze kell szednem, hogy ne hasonlóval válaszoljak. Oly szűk, oly kicsinyes, oly „jámbor“, örökké külsőségeken rágódik. Néha inkább a bőrömből bújnék ki, semhogy elfogadjam a nézeteit. Irtózom az egész gondolkodásmódjától. Semmit nem mond határozottan. Mindig hátulról jön. Felelősséget nem vállal. Döntsenek helyette. Ha valami aztán félresikerül, másra lehet tolni. Bocsáss meg Uram, hogy az ó hibáival jövök eléd. Szeretném hinni — elég balgán —, hogy ez engem mentesít. Nehezen találom a megoldást. Ez az ember parányit se emlékeztet Rád ... A parancsod mégis az, hogy elfogadjam. Hogy szeressem. Ezzel talán neki is jobban segítek. Ha egészen elfogadom, talán ő is könnyebben fogadja el a keresztet, amelyet küldtél neki. És fölszabadul. Néha szánakozom rajta. De ez nem jó szánalom. Fölülről, lenézően sajnálom. — Add Uram, hogy őszinte, segítőkész szeretettel legyek iránta. Naponta mosom a nehéz, béna lábakat... Amikor először villant át az agyamon, hogy ezek a Te lábaid, a rémülettől elállt a szívverésem ... így gondolod, Uram! Ilyen elevenbe vágóan! Kezdem megérteni, milyen szeretetről beszéltél Te ott az utolsó vacsorán. És milyen nehéz parancsot adtál. — Hol vagyok én ettől az egymás lábát mosó és csókoló magatartástól... Adj Uram erőt, hogy itt és ma és mindenkor hitelesen tudjam élni az evangéliumot. Hogy naponta tanúságot tegyek szeretetedről, amellyel mindannyiunkat szerettél. Nemcsak a jókat és kedveseket — mint mi —, hanem az elesetteket, a testi-lelki bajoktól gyötrötteket... A kicsinyeket, akikkel azonosítod magadat. Amen. .. v. » V 75
