Szolgálat 49. (1981)

Eszmék és események - Párhuzamok a fogyatékosok 1981-es nemzetközi éve alkalmából (Zichy Aladár)

És mit jelent ez az év? Az ENSZ közgyűlésének döntése szerint az évnek egy Világ-Munkaprogram felállításához és elfogadásához kell vezetnie. Tudjuk, hogy a bajt sokszor könnyebb és olcsóbb megelőzni, mint orvosolni. Járványok elleni védőoltások, higiénikus életmód, helyes táplálkozás, balesetek megelőzése és — miért ne? — ellenségeskedések, háborúk elkerülése mind kézenfekvő teendők. Tudjuk azt is, hogy a fogyatékosok mindennemű, modern értelemben vett jogainak el nem ismerése, elkülönítésük, kizártságuk és elszigeteltségük társadalmi ismeret és beállítottság kérdése. Belátjuk továbbá, hogy az ügy alapos, lényegre törő kezelése közérdek. Ezek az ismeretek már maguk programot diktálnak.

Az év súlypontja nemzeti vonalon lesz. Ez elkerülhetetlen. Hiszen egy fejlődő országban, ahol a gyermekbénulás még százával követeli áldozatait és a vakság fő oka a hiányos táplálkozás, ahol a mi intézményesített beteg- és rok- kantsegélyzőnkkel ellentétben nagyrészt még a vidéki nagycsalád látja el a fogyatékosokat (amit integrációjuk szempontjából különben igen pozitívan kell megítélnünk), egészen más programra van szükség, mint egy fejlett ipari országban, ahol a rokkantak zöme közlekedési és munkahelyi balesetek áldozata. Az ENSZ közgyűlése minden tagállamot fölszólított egy nemzeti program kidolgozására. Emellett egy olyan nemzeti koordinációs bizottság fölállítását javasolták, amelyben a fogyatékosok ügyeivel foglalkozó minden hatóság, szakma és érdekcsoport képviselve van. A fogyatékosok problémáinak ti. egyik jellemzője, hogy többféle tudományra, hivatali illetékesség alá és érdekképviselethez tartozik, s eddig a közoktatás, kutatás és ügyintézés tipikus mostoha- gyermeke volt.

Ennek a világarányú kezdeményezésnek az értelme végeredményben ennyi: közelebbről szemügyre veszünk egy fontos kérdést, kihámozzuk az alapvető problémákat. A múltat kritikus szemmel mérlegeljük. Átgondoljuk az idevágó alapelveket, és rendszeres, részletes, gyakorlati terveket dolgozunk ki a jövendő előnyösebb alakítására. Ez történt az előzőleg meghirdetett nemzetközi évek alkalmából is, az emberi jogok, a nők, a menekültek stb. éve alatt. Természetesen az év nemcsak 365 napig tart. Sokrétű tanulmányok és rendszeres munka vezetik be. „A fogyatékosok joga“ kiáltványai például — amelyek tulajdonképp az emberi jogok kiáltványát egészítik ki — megelőzték a nemzetközi évet. Az igazi, évekre szóló munka csak 1981-ben kezdődik majd meg igazán.

Valahogy olyan ez, mint a lelkiismeretvizsgálat meg a jóindulat megindítása. Ha őszintén csináljuk. Az ember összeszedi magát, számot ad a múltról, s aztán, a nagy célokat szem előtt tartva, meghatározza és megfogalmazza a jövendőbeli teendőket.

Az ENSZ épp utolsó közgyűlésén foglalkozott a nemzetközi évek megrendezésének és adminisztrációjának kérdésével. A nemzetközi évek intézményesednek. Mondhatnánk: az ENSZ a nemzetközi évek által lelkigyakorlatot rendszeresít. .»

71