Szolgálat 49. (1981)
Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: Evilági élet - örök élet
TANULMÁNYOK Nemeshegyi Péter EVILÁGI ÉLET - ÖRÖK ÉLET „Ó élni, élni! mi édes, mi szép!“ - kiáltja Éva Madách „Az ember tragédiájá“- nak paradicsomi jelenetében. „Élet“, „élni“ — mennyi lángoló, kitörő öröm rejlik ebben a szóban! De ugyanakkor mennyi sírás, zokogás is! Ki ne érezte volna már néha — vagy talán nagyon is sokszor — szívében azt a bánatot, „amely téged — Vádol, örök nagy természet; — Mely kiégett szívvel kérdi — Mért születni, minek élni?" Örök élet reménye egy múlandó világban Biztos, hogy szép tűzijáték a világmindenség, és az élet a legszebb röppentyűje. Mélyzöld erdők, zsongása, ezerszínű virágos rét nyílása, néma halak ciká- zása, zümmögő rovarok szorgoskodása, daloló madarak éneke, örökké friss gyerekek örömtől átszőtt világa, életerős felnőttek ölelése, munkája, sürgése-for- gása: micsoda színpompa, micsoda túláradó energia, micsoda kiapadhatatlan áradás! És mégis: elszáradnak, kidőlnek a vén fák, elhervad a virág, halálba merevedik a kis bogár, holtan hull le az ágról a fagyott madár, megöregszenek, meggörnyednek és a sírba vándorolnak az emberek. „Ember, por vagy és porrá leszel.“ Minden élet vége a halál. Hát csak „por“, kiégett hüvely marad az élet tűzijátéka után? Amióta megszületett a gondolat a földtekén, az emberek nem szűntek meg töprengeni ezen a kérdésen. „Mért születni? Minek élni? Ha úgyis mind meghalunk.“ De csodálatosképpen, bár minden oldalról csak azt harsogta az emberek felé a tapasztalat, hogy minden élőlény elmúlik, elporlad, ők hosszú történelmük kezdetétől fogva mind a mai napig hisznek az örök életben. Ez a hit kétségtelenül az emberi szív legmélyebb tapasztalataiból fakad. Az emberi elmében lényegéből kifolyólag feltűnik a vég-telenség gondolata. Azáltal, hogy minden dolgot végesnek ismer meg, gondolatában már túl is haladt ezen a „vég“-en, a minden határt meghaladó végtelen felé. De ez a fogalom még üres volna, ha az ember tapasztalatában nem találkoznánk két területtel, ahol közvetlenül érintkezik valami határtalannal, végtelennel. Ez a két terület: az igazság és a szeretet. A megismert igazság, legyen az a legegyszerűbb, legelemibb igazság, minden időbeli és térbeli határt meghaladóan örök érvényű. Persze voltak és vannak államrendszerek és társadalmak, amelyek elkorcsosítják az igazság fogalmát. Ma ez az „igazság“, holnap pedig amaz; „igaz“ az, ami a rendszernek 5
