Szolgálat 49. (1981)
Az egyház szava - Találkozás az öregekkel a müncheni Liebfrauendomban
tus kortársainál a „szemet szemért, fogat fogért“ elv ellen. Egy mélyebb rendező erőre: a szeretetre van szükség. Az enciklika gyakorlati célja tehát: segíteni, hogy az anyagelvű civilizációt a szeretet kultúrája győzze le. Ebben az Egyház nagy szerepet tölt be. Vli. Isten Irgalma az Egyház küldetésében. Az Egyháznak elsősorban hirdetnie és vallania kell ezt az irgalmasságot. Ez történik a liturgia számos olvasmányában, különösen is a húsvéti titok hirdetésében és a Jézus Szívére való utalásban. Isten népe a maga teljességében az Eukarisztia ünneplésében való tudatos, átélt részvétellel és a bűnbánat szentségéhez való helyes járulással vallja meg az Úr irgalmát. Az „irgalom Atyjának“ (2Kor 1,3) igazi megismerése az állandó megtérés forrásává lesz minden ember életében. Csakis ez teszi lehetővé az ökumenikus feladat megvalósítását is. Az Egyháznak, Isten népének azon is kell fáradoznia, hogy továbbadja Isten könyörületét, vagyis maga is könyörületet gyakoroljon. Isten irgalmába az ember abban a mértékben tud behatolni, amennyire ő maga is hagyja alakítani magát a keresztény felebaráti szeretet szellemétől. Fontos tudni, hogy az emberek egymás közti viszonyában az irgalmas szeretet, minden ellenkező látszat ellenére, sohasem egyoldalú folyamat, s így nem megalázó. Mert a valóságban aki ad, az maga is megajándékozott. Igazi irgalom csak abból a meggyőződésből fakadhat, hogy mi is irgalmat kapunk azoktól, akik iránt irgalmat tanúsítunk. Csak az irgalmas szeretetben találkoznak egymással az emberek igazán mint személyek, sajátos méltóságukban. Az igazságosság még nem tudja létrehozni a testvériség szellemét. Amivel természetesen nem becsüljük le az igazságosság alapvető értékét. Vili. Korunk Egyházának imádsága. Az Egyháznak joga és kötelessége, hogy mindig újra Isten irgalmáért könyörögjön, annál inkább, minél kevesebb megértést mutatnak ez iránt az emberek. Ezért a pápa körlevelét sürgető felhívással zárja: imádkozzunk Isten irgalmáért az egész emberiség számára! Éppen a megújulás jelenlegi szakaszában semmiképpen sem szabad az Egyháznak csak önmagára gondolnia, hiszen Krisztus „az üdvösség szentségévé“ tette a világban (LG 48). Franz Dander nyomán TALÁLKOZÁS AZ ÖREGEKKEL A MÜNCHENI LIEBFRAUENDOMBAN 1980. nov. 19. Kedves idős fivéreim és nővéreim! Egész különös örömmel tölt el, hogy németországi látogatásom keretében külön imaórában találkozhatom veletek. Úgy jövök hozzátok, mint bizalmas barátaimhoz: hisz tudom, hogy éppen a ti együttérzéstek, imátok, áldozatotok is tartóereje apostoli szolgálatomnak. Ezért megindult hálával köszöntelek titeket 53
