Szolgálat 49. (1981)
Tanulmányok - Szőllősy Julianna: Halál - vagy túláradó élet?
Elmesélik, mit mondanak nekik a rügyek: „Még alszunk. De tavasszal majd fölébredünk, levél és virág lesz belőlünk.“ (További utalások a már megcsinált kísérletekre.) A nevelő befejezi az elbeszélést: Fiai és leányai most már tudják, mire gondolt az apa: Bennem is van valami olyan erő, mint a rügyben. Én is kivirulok majd megint, mint a rügy; és mennyei Atyámnál leszek, mint a levél a fán. A gyerekek utána mondják az utolsó mondatokat. A leveleket gondosan lepréselik egy könyvben. Végül csendesen elnézhetünk fényképeket: bimbók, zöld levelek, sárga levelek, téli rügyek. Kerülni kell egyes félreértéseket: Először is a vallásos nevelés gyakran kelt - inkább beállítottságon alapuló — félreértést azzal a móddal, ahogyan a továbbélésről és a mennyországról beszél. Gyakran olyan elhamarkodva, minden előkészítés nélkül esik szó róla, hogy azt a hatást kelti, mintha előregyártott felelet lenne a gyermek minden kérdésére. Azután olyan hangnemben is előadhatjuk a mennyei örök élet tanítását, ami nem enged helyet az elválás és a pusztulás fájdalmának, hanem elfojtja ezt a fájdalmat. Bagatellizáljuk a halált; mintha az, aki hittel bízik és remél, nem érezné, vagy nem volna szabad éreznie egy szeretett lény halálát. Pedig a valóságban a vallásos alapú remény lényege egy „mégis“: nagyon jól ismeri a szeretett lénytől való elválás fájdalmát és a saját felbomlása miatt érzett aggodalmat, de elfogadja a hit figyelmeztetését minden gyász és aggodalom közepett. Hite azt mondja neki, hogy van egy romolhatatlan élet, és így bánat és aggodalom nem kétségbeesésbe, hanem bizalomba torkollik. Bizonyos, hogy a hívőnek úgy kell várnia az örök életet, mint pozitívumot, sőt beteljesedést; de magatartása legyen becsületes, nem kerülve ki a szomorúságot és a kétségeket. Minden más beállítás vigasztaló kísérletnek tünteti fel a feltámadás hitét, és így nem meggyőző. Másrészt amikor a gyermek látja, hogy a felnőttek gyászolnak, akkor meg kellene magyarázni neki: nem azért szomorkod- nak, mert a megholtaknak rosszul megy a soruk, hanem azért, mert nélkülözik őket. A mennyország mint a testi élet „helye"? Ha a kelleténél korábban utalunk a mennyei továbbélésre, akkor a gyermek ezt csaknem szükségszerűen úgy képzeli el, mint valami gyengített formájú, korlátolt testi életet. „Mennyországának azt gondolják, amit a köznapi beszédben „mennybolt“-nak mondunk: a levegőeget, ahol a madarak röpködnek. Innen a sok kérdés: hogy a halottnak most szárnya van-e, hogy a mennybe repült-e stb. Ha a gyermek már megismerkedett az örök élet láthatatlan, belső jellegével, akkor aztán kifejezetten is meg kell mondanunk neki, hogy a hitben szereplő mennyország nem hely, hanem állapot: benső kapcsolat Istennel. 39
