Szolgálat 49. (1981)
Tanulmányok - Szőllősy Julianna: Halál - vagy túláradó élet?
Az általános és a vallásos nevelés feladatai I. A testi halál megfelelő megértése és nyugodt tudomásul vétele. A tudomány és technika rohamos haladásával mindinkább nehezünkre esik, hogy a halált úgy fogjuk fel, mint természetes eseményt, a „földi“ életnek, e születés és halál közé eső folyamatnak a végpontját. Csak akkor nem térhetünk ki többé a szembenézés elől, ha egy haláleset személyesen érint. Igaz, ameny- nyire lehet, próbálunk itt is kellő távolságban maradni. Egy közeli rokonunk vagy jóbarátunk elvesztése azonban szükségszerűen fájdalmat, szenvedést okoz. Gyakran a családi életben is mélyreható változásokat idéz elő, ezekkel meg kell birkóznunk. Nagyon is érthető, hogy a legtöbb felnőtt meg akarja kímélni a gyerekeket ettől a tehertételtől, és szeretné tőlük távol tartani a bánatot. De nem ez a helyes út. Gyermekeink kérdéseire a valóságnak és fejlettségi fokuknak megfelelően kell válaszolnunk. Akkor marad meg irántunk érzett bizalmuk, akkor mélyül el kölcsönösen viszonyunk, ha beszélgetéseinkből nem hagyjuk ki szándékosan az élményvilágukban előforduló fontos mozzanatokat és eseményeket. Példánk mércéket állít a gyermek erkölcsi értékfelfogásának, ami lényeges befolyással van további életére. A fejlődéslélektan kísérleteinek eredménye szerint a halál megértése függ a gyermek életkorától: Az 1-3 év közti kisgyermek alig ért valamit a halál fogalmából, vagy éppen semmit sem tud kezdeni vele. 4 éves korban a halálképzet igen korlátolt. A gyermek kezdi használni a szót, értelmének határozatlan felfogásával. Érzelmileg még semmi különöset nem vált ki belőle. 5 éves korban az elképzelés kissé részletesebbé, helyesebbé, tárgyszerűbbé válik. Kezd rájönni, hogy a halál földi tekintetben végleges valami, bár talán úgy gondolja még, hogy visszacsinálható. Egy félév múlva egészen tárgyilagosan, különösebb érzelmek nélkül áll szemben a halál gondolatával. Úgy látszik, tényként már tudja (bár még nem érti és érzi át), hogy a halál összefügg a korral, és többnyire a legöregebbek halnak meg először. A 6 éves gyermek új érzéket mutat a halál iránt. Ez az érzelmi reakciók kezdete. Eltűnődik azon, hogy édesanyja egyszer meghal, otthogyja őt. összekapcsolja a halállal a gyilkosságot, a betegséget, kórházat, magas életkort. Elképzeli a halált egy támadás, gyilkosság következményeképpen. Bizonyos mértékig foglalkoztatják a sírok, a temetés. Hatnak rá a halott vagy haldokló gyerekekről vagy állatokról szóló képek, történetek. Azt azonban nem fogadja el, hogy ő is meghal egyszer. Az iskolás kor kezdetével fejlődik a halál elképzelése. A gyermek kezdi összekapcsolni a halált az érzelemmel, beleérzi magát a helyzetbe. A betegség kapcsolódik a halállal. Kezdi mélyebben felfogni saját halálának valószínűségét is. > 35
