Szolgálat 49. (1981)

Tanulmányok - VI. Pál pápa: Gondolatok a halál küszöbén

szeretett. És ideigvaló élete végén mélyen lelkűnkbe vésődő példáját adta az alázatos, határtalan szeretetnek (vő. a lábmosást), szeretetében mutatta meg a hasonlatok célját, azt tette végső paranccsá. Halála szeretet-végrendelet volt. Emlékezz rá.

Kérem hát az Urat, adjon kegyelmet, hogy közeli halálomat a szeretet ajándékává tegyem az Egyház számára. Mondhatnám, hogy mindig is szerettem: az Egyház szeretete szabadított ki szűk és vad önzésemből, és indított el szolgálatára: és úgy tetszik nekem, érte éltem, semmi másért. De szeretném, ha az Egyház tudná ezt, és lenne erőm megmondani neki, mint szívbeli vallomást, amire csak az élet végső pillanatában van az embernek bátorsága. Szeretném végre megérteni teljesen, történelmében, isteni tervében, végső rendeltetésében, bonyolult, teljes és egységes felépítésében, emberi és tökéletlen létében, szerencsétlenségeiben és szenvedéseiben, annyi gyermekének gyöngeségé- ben és nyomorúságában, kevésbé rokonszenves oldalaiban, és a hűségre, a szeretetre, a tökéletességre és szeretetre irányuló állandó erőfeszítésében, őt, Krisztus titokzatos Testét. Szeretném átölelni, üdvözölni, szeretni mindenkiben, aki alkotja, minden püspökben és papban, aki támogatja és vezeti, minden lélekben, aki éli és képviseli — és áldani. Azért is, mert nem hagyom el, nem lépek ki belőle, inkább jobban, erősebben egyesülök, összeolvadok vele: a halál előhaladás a szentek közösségében.

Emlékezzem itt Jézus végső imájára (Jn 17). Az Atya és az enyéim; mind egyek ők; a földön létező rosszal való szembeszállásban és üdvösségük lehetőségében; abban a magasztos tudatban, hogy küldetésem volt: hívni őket, kinyilvánítani nekik az igazságot, Isten gyermekeivé és egymás között testvérekké tenni őket; szeretni azzal a Szeretettel, amely Istenben van, és Istentől, Krisztus által eljött az emberiségbe, az Egyház szolgálata rám bízta, én pedig közöltem vele.

Emberek, értsetek meg: mindnyájatokat szeretlek a Szentlélek kiáradásában, akiben szolgaként részesítenem kellett benneteket. így nézlek, így köszöntlek, így áldalak meg. Mindnyájatokat. És titeket, akik közelebb álltok hozzám, még szívélyesebben. Békesség veletek. És mit mondjak az Egyháznak, amelynek mindent köszönhetek, és amely az enyém volt? Isten áldása szálljon reád; légy tudatában természetednek és küldetésednek; legyen érzéked az emberiség igazi és mély szükségletei iránt; és haladj szegényen, vagyis szabadon, bátran és szerelmesen Krisztus felé.

Amen. Jön az Úr. Amen.

(Castel Gandolfo, följegyzés egy lelkigyakorlat végén)

25