Szolgálat 49. (1981)

Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: Evilági élet - örök élet

felét a szegényeknek adó Zakeusnak mondott: „Ma üdvösség köszöntött e házra" (Lk 19,9).

Életet adó halál és halált hozó élet

Van Jézusnak egy megdöbbentő szava: „Aki meg akarja menteni életét, elveszti; de aki érettem és az evangéliumért elveszti életét, az megmenti. Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri, életét azonban elveszti?“ (Mk 8, 35-36). Milyen furcsa paradoxont mond itt Jézus! Kétféleképpen vesztheti el az ember az életét, mert kétféle élet van. Van az örök élettel kapcsolat nélküli „evilági élet“. Azok élnek így, akiknek egyetlen gondja az, hogy „megnyerjék a világot“, és azt képzelik, hogy ezáltal mentik meg életüket. Olyan emberek ezek, akiknek az igazság üres sző és a szeretet naivitás. Akik azért élnek, hogy valamit birtokoljanak: pénzt, házat, nyaralót, kocsit, hatalmat, testi szépséget, izomerőt; akik a másik embert is csak birtokolni akarják mint szórakozási eszközt, csatlóst, szolgát, kizsákmányolásuk áldozatát, bálványozó hódolójukat. Végül is az ilyen embereket az veszi birtokába, amit ők akartak birtokolni: szolgája lesznek a pénznek, hatalomvágynak, valamilyen szenvedélynek. És minthogy „elmúlik a világ és annak kívánsága“ (1Jn 2,17), elmúlik a pénz, hatalom, dicsőség, testi szépség és erő, szenvedély, ezért azok, akik ezekbe „ölték“ életüket, voltaképpen megölték életüket, élve is halottak.

Van aztán egy másik élet, amelyet éppen azáltal nyer el az ember, hogy az ilyen evilági életet feladja, elveszti. „Aki megteszi Isten akaratát, él örökké“ (1Jn 2,17). Az Isten akarata pedig: hittel befogadni és élni az igazságot, Istennel együtt élni a szeretetet, és ha kell, meghalni az igazságért és a szeretetért.

Az, aki így él, a világ b a n él ugyan, de mégsem él evilági életet. Ahhoz pedig, hogy a világ igazán éljen, nem evilági élet, hanem e világban kezdődő örök élet szükséges. Nagy tévedés volna azt hinni, hogy az örök élet tudata és vágya eltompítja érdeklődésünket e világ problémái iránt. Igaz, voltak és vannak keresztények, akik — félreértve Jézus tanítását — az örök élet reményének ürügyén ölbe tett kézzel tűrték, hogy igazságtalanság és szeretetlenség uralkodjék e világban. Nem ébredtek tudatára, hogy az isteni, krisztusi igazság és szeretet éppen e világban kezdi építeni az örök életet; hogy ott, ahol nincs igazság és szeretet, nem terem örök élet, és hogy éppen az örökkévalóság reménye ad erőt ahhoz, hogy e világban életünk árán is harcoljunk az igazságért, szeretetért, békéért, minden ember szabadságáért. Az ilyen remény nem önző számítgatás, hanem bizalom abban, hogy mindennek van értelme, és hogy a világ és a benne hömpölygő életfolyam nem fekete űrből fekete űrbe, hanem Istentől Istenhez áramlik. Az ilyen ember tud remélni ott is, ahol emberileg nincs remény, küzdeni akkor is, amikor nincs kilátás sikerre.

Tegyünk hozzá még egyet: az olyan ember, aki hiszi az örök életet, örömét tudja lelni földi életünk múlandó jelenségeiben is. Egy szép naplemente, egy ízes vacsora, egy jól sikerült kirándulás, egy sportgyőzelem öröme stb. olyan ember számára lesz igazi öröm, aki nem ezeket teszi meg élete végső céljá10