Szolgálat 49. (1981)
Halottaink - Vidoczy István
Temetésén és a megelőző rekviemen mondhatni fél Kecskemét jelen volt. Szerzetesi neve P. Sebastianus a Jesu volt. Valóban mindenben hű követője volt isteni Mesterének! Confrater V1DOCZY ISTVÁN (1918—1980) Igen nagy veszteség érte az amerikai magyar papságot és a pennsylvániai magyarokat Vidoczy István halálával. Harmincöt évig dolgozott az Ür szőlőjében, még tíz évet akart szolgálni nyugalomba vonulása előtt. Hatvanharmadik évében költözött el közülünk. Betlehemben, Pennsylvaniában született. Szülei Zala megyéből vándoroltak ki Amerikába. Apja a bethlehemi vasgyárban dolgozott. Pista is ott vállalt munkát nyarankint szemináriumi évei alatt. A gazdasági válság és talán a honvágy is arra késztette édesanyját, hogy visszavándoroljon vele Magyarországra. Pista ekkor kb. 5 éves lehetett, (gy Magyarországon járt elemibe és gimnáziumba is Zalaegerszegen. Érettségi után, nem sokkal a második világháború kitörése előtt, anyjával visszatért Amerikába. Munkát vállalt, újra kezdett angolul tanulni, anyjának segített. Tőle leste el kitűnő konyha- művészetét, amit paptársai, rokonai és barátai mindig élveztek. Felderült a plébániai élet, amikor ő vette át a konyhát a szakácsnő szabadsága vagy betegsége miatt. 1940-ben megkezdte szemináriumi tanulmányait az ohioi Josephinumban. Jó szellemet szívott magába; szorgalmas, jó tanuló volt, osztálytársai között népszerű. 1945 március 10-én szentelték pappá. Első állomása a Szent István plébánia volt Allentownban. Nagyon lelkiismeretesen két nyelven szolgálta a híveket. Első papi évétől kezdve mindig pontosan készült prédikációira. Sokat olvasott, magyar könyveket is gyűjtött. A hívek többször kérték (ami nagy ritkaság Amerikában), hogy beszéljen hosszabban, mert élvezik tartalmas szónoklatait. Egy évi szolgálat után egy katolikus kórház lelkészévé nevezik ki Norristownban. Innen tizenkét évre egy Allentown melletti kisebb városba került káplánnak. Kevés magyar tartozott a plébániához, a plébános ír volt, minden angolul ment. A Szent Lőrinc plébánia hívei láthatták, hogy a káplán buzgó, tanult, van benne európai műveltség és modor. Közvetlen, de nem barátkozó. Érti a világiak nyelvét és problémáit, de nem világias. 1955-ben helyezték át a northamptoni német-magyar Magyarok Nagyasszonya plébániára ugyancsak káplánnak. Magam 1954 óta járok oda kisegíteni karácsonykor és húsvétkor. Vagy nyolc nyarat is töltöttem ott, miközben a káplánok (egyik káplán volt a nemrég elhunyt Dunai Antal, volt passaici plébános) vagy a plébános (a bánáti születésű Msgr. Joseph May) vakációztak. Nagy munkabírású, lelkiismeretes pap volt ott Is. A plébános engedte dolgozni, ö pedig nem sajnálta magát. Az 1956-os bevándorlókat tanította angolra, hittant tanított az iskolában, jegyesoktatást, konvertita oktatást végzett, betegeket látogatott. A plébániának szerzett autóbuszokat, amelyeken a gye- rékeket szállították a plébániai iskolába, vasárnaponkint az öregeket a templomba. Az Október-novemberi családlátogatásokat nagyon fontosnak tartotta. Ö szervezte meg az iskolás gyerekek déli étkezését is. Kikapcsolódásra a közeli Pocono hegységbe vonult el, ahol egy szép nyári lakást vett a Paradicsom tó mellett. Akkor érezte magát azonban ott is jól, ha paptársai és rokonai vele voltak. Míg vendégei sétáltak vagy fürödtek, ő főzött, és kitűnő ebéddel lepte meg őket. A ministránsokat is azzal jutalmazta, hogy felvitte őket nyári lakására és főzött nekik. Ahogy adta magát másoknak, úgy kapott másoktól. A hívektől megbecsültetést, áldozatos anyagi segítséget a templomnak és az iskolának, szeretetet a paptársaktól. 103
