Szolgálat 48. (1980)

Könyvszemle - Mezey László: Deákság és Európa (Bogyay T.)

s ismerteti a ma elfoglalt és elfogadott álláspontot. Jó ez a megoldás, mert könnyen előfordulhat, hogy a szülők maguk sincsenek egészen tisztában némely kényes teológiai kérdéssel. S ha igen, akkor is sokszor nehéz azt olyan formában megfogalmazni, hogy kisgyermekek számára is érthető és kielégítő legyen. A szerző egyébként azt ajánlja a szülőknek, hogy adott esetben ne szégyelljenek „nem tudom“-mal felelni; utaljanak a hit bonyolultságára és arra, hogy nem lehet mindent megmagyarázni és ésszel felfogni.

Néhány kérdéscsoport: 1. Jézus — nagyon fontos Őt a megfelelő helyre állítani: Isten emberré lett Fia, aki szeretetböl vállalta az emberi létet, a kereszthalált. 2. Isten. Felnőttek számára is nehéz az Ő tulajdonságait igazi dimenzióban felfogni. A legfontosabb, hogy a gyermekek otthon, környezetükben megéljék, megtapasztalják létezését, a közös imák, a Róla való beszélgetések során. Ha van istenfogalmuk, akkor már köny- nyebb hasonlatokkal közelebb hozni. 3. Biblia. Itt (pl. a világ keletkezésének kérdésében) nagyon fontos a Szentírás tulajdonképpeni célját megvilágítani. Nem történelmi, természettudományi leírás, hanem Isten tanítása, üzenete számunkra, a lejegyző történelmi és korismerete szerint. Ami történeti, biológiai, természettudományos közlés a Szentírásban, azt a tudományok fejlődésük során megcáfolhatták, de vallási és erkölcsi mondanivalója időálló! — Aztán olyan kérdések is foglalkoztatják a kicsinyeket, mint hit, szenvedés, halál, mennyország, a vallási élet gyakorlati kérdései: szentmise, imádság, szentek tisztelete.

A kérdéseket 3 és 10 év közötti gyermekek tették fel. A jó válaszhoz nem elég a tárgyi felkészültség: „ ... igen fontos, hogy a gyermek lássa a szülők szavai mögött a meggyőződést s tettet is“. Ez a könyvecske mindkettőhöz segítséget nyújthat mindazoknak, akik kézbe kapják. — Váry

Mezey László: Deákság és Európa. Irodalmi műveltségünk alapvetésének vázlata. Akadémiai kiadó, Budapest 1979. 282 I., 4 térkép, 36 kép.

A könyv alcíme voltakép túl szűk. Mezey nemcsak a tágabb, középkori értelemben vett irodalmi műveltség kialakulását tárgyalja, hanem általában az egész írásbeliségét. A főszöveg első, az egésznek több mint harmadát kitevő része bemutatja, milyen szerepe volt a görög-római ókortól örökölt írástudásnak az antik műveltség legalább részleges megőrzésében és az új népek és államalakulatok életében. A Kárpát-medencében letelepülő magyarsághoz elsősorban a nyugati karoling kultúra közvetítette ezt az örökséget, de jelentős szerepe volt ebben Itáliának, sót időnként Bizáncnak is. A könyvből pontosan megismerhetjük a tanítás, tanulás és művelődés különböző módjait és lehetőségeit az egyszerű betűzéstől és betűvetéstől a legmagasabb tudományos ismeretek megszerzéséig. Mégpedig nemcsak a szervezetről és formális keretekről van szó, hanem feltárul az olvasó előtt a szellemi műveltség tartalma és az írástudó értelmiség gondolatvilága is. A tengernyi adat rávilágít a magyar egyháztörténet nem egy fontos problémájára is. Ezek persze annyira szétágazók és bonyolultak, hogy a rendkívül alapos szerző itt-ott, nem lényeges részletkérdéseknél, nem vett figyelembe néhány újabb kutatási eredményt, nyilván mert nem kísérheti figyelemmel a szakma határterületeinek vagy szomszédainak teljes irodalmi termelését. Pl. a salzburgi misszióról és Zalavárról terjedelmes modern régészeti és történelmi irodalom szól, éppúgy Szent Gellért legendáit is erősen kutatják az utóbbi években. A Szent Királyról nevezett keresztesek magyar rendjét illetőleg meg kellett volna említeni Boroviczény Károly György alapvető kutatását. III. Béla és Lukács érsek ellentétét illetőleg, úgy látszik, elkerülte a szerző figyelmét W. Holtzmann idevágó tanulmánya III. Sándor pápa és Magyarország kapcsolatáról az Ungarische Jahrbücher 1926 évi kötetében. De ezek csak szórványos hiányok. Annál többször tud tévedéseket helyreigazítani és hiányokat pótolni. Példaként említsük meg a klerikus deákság szerepét a korai magyar államban (114—115), a ciszterek és premontreiek viszonyát a magyar társadalomhoz (126—127), a magisterek címéről és szerepéről szóló fejtegetéseket (163—1,64), Árpádházi Szent Margit lelkiségét (200—201) és az Ómagyar Mária-siralom hátterét stb. A kötetet kitűnő bibliográfia, időrendi táblázat és mutatók zárják le. A térképek és képek jól ki90