Szolgálat 48. (1980)
Eszmék és események - „Istenes János“ - A pápa Brazíliában (Benkő Antal)
Pl. a maritubai lepratelepen összegyűltek csatakiáltásnak is beillő fogadására: „bem, bem, bem, / o Papa é do Belém“ (jó, jó, jó, a pápa Beíémbe való - utalás a teleptől pár km-re fekvő Pará állam fővárosára) így riposztozott: „öl, öl, öl, na Marituba há muito sol“ (tak, tak, tak, Maritubában nagyon süt a nap — kb. 40 fokos hőség volt). A nép megnyilatkozásai arról tanúskodnak, hogy a braziloknak mindenekelőtt Krisztus földi helytartója volt a döntő, legfőbb pásztorukat akarták ők is közelebbről megismerni. — Nagyban hozzájárult ehhez a hívek felkészítése. Egyrészt a megelőző hetekben minden plébánián külön előkészületet rendeztek (szentórák, lelkigyakorlatok stb.). Másrészt a Szentatya röviddel útja előtt boldoggá avatta P. Jósé Anchieta jezsuita misszionáriust, Brazília apostolát, Säo Paulo egyik alapítóját. A pápa a brazil nép mély vallásosságára épített. Nemzeti fejlődésük egybefonódik a hit terjedésével. Ez a népi vallásosság rendkívüli erőforrás, mert a nép lelkének legmélyéről tör fel benne „a szent, az isteni utáni éhség“ (Salvador, júl. 7). Felhívta azonban a katekéták figyelmét, hogy a gazdasági és társadalmi változások pergőtüzében ez már nem elegendő alap a hit megőrzésére. „Magát a népi vallásosságot kell táplálni a kinyilatkoztatott igazság mind teljesebb kifejtésével, megszabadítva azoktól az elemektől, amelyek hitelét veszik. Szükség van a Szent Páltól említett szolid ételre. Más szóval: szükség van komoly és rendszeres katekézisre." A brazil nép nagyrésze azonban igen szegény, sokszor nyomorban él. Hogyan hirdesse az egyház az evangéliumot ilyen körülmények között? Az euka- risztikus kongresszus mottója: „Ember, hová mész?“ ennek a problémának egyik összetevőjére, a belső vándorlásokra akarta felhívni a figyelmet. A lakosság jókora hányada (egyes tanulmányok szerint egy harmada!) kényszerül elhagyni lakóhelyét, megélhetést vagy legalábbis jobb sorsot keresve. De azért sem kerülhette ki a pápa a kérdést, mert — jóllehet a brazil államelnök és a kormánynak szinte minden tagja katolikus - éppen a fejlődő országokra jellemző problémák megoldására vonatkozóan feszültség áll fenn egyes vezető körök és a püspöki kar állásfoglalásai között. Brazíliában igen erős a nép- szaporulat: több mint 3 millió évente (azaz kb. három és fél év alatt Magyar- ország összlakosságának megfelelő népességgel gyarapszik!), nagy a munka- nélküliség, a lakáshiány stb. A pápa idevágó megnyilatkozásait három gondolat körül lehet összefoglalni: a) Az Egyház a szegények mellett áll. A Szentatya természetesen, mint más útjai alkalmával is, találkozott a papokkal, szerzetesekkel, fiatalokkal stb., de egész idő alatt megkülönböztetett előszeretettel kereste fel a szegényeket: Rio de Janeiróban Vidigal nyomortelepét, Salvadorban (Bahia állam) Ala- gados cölöplakóit. Csak rövid ideig tartózkodhatott ott, de útközben és a helyszínen eleget láthatott. Manaust, Amazonas fővárosát főleg azért iktatták be programjába, hogy találkozhassék az indiánokkal és a szórványvidék kisemmizettjeivel. Recifében, ahol Helder Cámara volt a házigazdája, s ahol a „cam66