Szolgálat 48. (1980)

Eszmék és események - Szempontok az V. püspöki szinódus mérlegéhez (Szabó Ferenc)

6) Előrelépés történt - ha csak általános vonalakban is — a házasság teológiája terén. A Zsinat ekkleziológiáját figyelembe véve hangsúlyozták a „családegyház“ fogalmát; fokozottabban megvilágították a hit és a szentségek kapcsolatát; ezenkívül jól kidomborodott az, hogy a házasság az élet és a szeretet (szerelem) közössége, kommúniója, vagyis az interperszonális szempontok. Persze a személyi közösség, a szerelem a házasságban az élet továbbadására és a gyermekek nevelésére irányul, amint a Zsinat is kiemelte (GS 50). A Zsinat már nem beszélt arról, hogy a házasság elsődleges célja a gyermek- nemzés, hanem csak azt hangsúlyozta, hogy a házasság a férfi és a nő olyan kizárólagos szerelem-szeretet-kapcsolata, életközössége, amely nyitott az új élet átadására, a gyermeknemzésre. A Humanae vitae és a mostani szinódus viszont azt mondja: a házastársi aktus nyitott az élet átadására. Ugyanakkor hangsúlyozta a házastársi szereimet is.

7) A szüietésszabályozás természetes és mesterséges módszereinek kategóriái hangsúlyozottan szerepeltek a szinóduson - a Humanae vitae nyomán. De számos antropológiai, filozófiai és teológiai kérdést még jobban kell tisztázni aoélból, hogy jobban megvilágítsák (az állati, biológiai funkciókon túl- menve) az emberi szexualitás sajátosságát, továbbá magát a természet fogalmát (természetes erkölcs, természetjog) is jobban elemezni kell az evangéliumi, kinyilatkoztatott igazságok fényében, válaszolva számos mai ellenvetésre. Hiszen az ember humanizálja a természetet, így a szexualitást is, tehát nem minden, ami naturális, „természetes“, okvetlenül erkölcsi norma is az interperszonális kapcsolatban, ill. nem lehet egyedüli norma a keresztény erkölcsben. Mindenesetre, ahogy a GS 51. pontja hangsúlyozza: a házastársaknak nem szabad a születésszabályozás terén olyan utakra lépniök, amelyeket a tanító- hivatal az isteni törvény magyarázatában elítél.

8) A szinódus talán nem foglalkozott annyit a szociális problémákkal, ameny- nyire egyes latin-amerikai, afrikai vagy ázsiai főpásztorok elvárták volna. Pedig a harmadik világban a társadalmi igazságtalanságok, a nyomor és a szegénység, munkanélküliség, lakáshiány stb. miatt sokszor nincsenek meg azok az elemi feltételek, amelyek lehetővé tennék a tisztességes házas- és családi életet, beleértve a gyermeknevelés súlyos problémáit. A szociális igazságtalanságokon túl a kellő szabadság hiánya (pl. a katekézis terén), vagy az állam jogtalan beavatkozásai a családi életbe (kötelező születéskorlátozás), továbbá az abortusznak és a válásnak kedvező törvényhozás mind-mind felvetik a család alapvető jogainak kérdését. Ezért követelték az atyák a család jogai chartájának megfogalmazását.

9) Szükségesnek látszik egy direktórium kidolgozása is, amely irányelveket adhat a családlelkipásztorkodáshoz. Ennek azonban figyelembe kell vennie a változatos helyzeteket, amelyek különböznek világrészek, országok, fejlettségi fokok, kultúrkörnyezetek szerint. Az egyes püspökkari kohferenciáknak fontos szerepük lesz abban, hogy bizonyos alapelveket a konkrét helyzetekre alkalmaz64