Szolgálat 48. (1980)
Tanulmányok - Alszeghy Zoltán: A „hivatás“ fogalma a II. vatikáni zsinat után
TANULMÁNYOK Alszeghy Zoltán A „HIVATÁS“ FOGALMA A MÁSODIK VATIKÁNI ZSINATON A szóhasználat A II. Vatikáni zsinat seholsem tárgyalja kifejezetten a „hivatások“ kérdését, nyelvhasználata mégis sajátos és némileg új felfogást tár elénk. Ezt a felfogást csak úgy ismerhetjük meg, hogy türelmesen elemezzük a zsinat nyelvét. A zsinat a „hív“ gyökérből származó szavakat (a „vocatio“ főnevet és a „vocare" igét) meglepően gyakran, összesen 239 esetben használja, tehát sokkal sűrűbben, mint az egyházi tanító hivatal akármelyik eddigi megnyilatkozása. A köznyelv ezeket a kifejezéseket legtöbbnyire a nevezés, minősítés, valaminek tartás értelmében alkalmazza. A Vaticanumban ez a jelentés mindössze 16 esetben fordul elő. A GS négyszer használja az „in discrimen vocare“ (kétségbe vonni) kifejezést. A többi 219 helyen a „hívás“ nem azt jelenti, hogy valaminek neveznek, hanem hogy valamire rendelve vagyok, elhivatott vagyok, valamire hivatásom van. Ez a szóhasználat 14 zsinati okmányra terjed ki, tehát csak kettőben (IM SC; vö. a cikk utáni jegyzetet!) nem találjuk. Ebből látszik, hogy nem csak egyik-másik, bizonyos szövegek megfogalmazásával megbízott zsinati szakértő személyes stílusáról van szó, hanem a zsinat nyelve tárul elénk. Tegyük hozzá, hogy éppen az elméleti szempontokat feltáró okmányokban találkozunk leggyakrabban a hivatás fogalmával (GS: 49; LG: 43; AG: 31), ami viszont azt mutatja, hogy a „hivatás“ szó a zsinat teológiai szaknyelvéhez tartozik. Az Istennek szentelt élet különböző formáit tárgyaló okmányok viszonylag ritkábban ejtik ki a „hivatás“ szót (OT: 22; PO: 14; PC: 9), alig gyakrabban mint a világiak apostolságáról szóló határozat (AA: 13):már ez felhívja figyelmünket arra, hogy a „hivatás“ szó a zsinaton elsősorban nem a papi ill. szerzetesi életformára vonatkozik, hanem sokkal általánosabb értelemben talál fel- használást, és a zsinat embertanának egyik fontos kategóriája. A mindennapi életben rendesen egy-egy emberi közösség vezetője intéz „felhívást“ hozzánk. A zsinat elhivatottságunk alapját mindig Istenben látja: a „hívás“ alanya Isten; csak egy esetben van arról szó, hogy a pápa is „meghívja“ a püspököket bizonyos tevékenységekre (CD 4). A zsinat szerint mindenkinek van része hivatásban. Ember voltunk (SC 1; LG 3; LG 13; GS 11; GS 13), keresztény voltunk (AA 1; AA 2; AA 7; AG 18; LG 32) hivatást jelent. Az egyes életformák is, sajátos hivatást tartal5
