Szolgálat 48. (1980)

Az egyház szava - II. János Pál levele a Szent Gellért-jubileumra

is szívesen lemondott, hogy a Szentföldre zarándokolhasson, és ott, Szent Jeromos példáját és tanítását követve, elmélyedhessen a Biblia tanulmányozásában. Ne feledjük, hogy ez a lectio divina, a Biblia és az egyházatyák kommentárjainak tanulmányozása a szerzetesi hagyomány szerint elsősorban nem tudományos kutatás, hanem — akár a közösségi liturgia, akár az egyéni elmélyedés formájában — az imádság forrása, amely Isten szeretetére és szemlélésére, a belső ima tökéletességére vezet.

Ez a belső ima azonban csakis akkor bontakozik ki a lélekben, ha folyamatosan táplálja a lectio divina szellemi tevékenysége, és csakis akkor hozza meg gyümölcsét, ha a mindennapi kötelességek teljesítésére, a testvéri szolgálat élő tetteire indít. Imádság és munka kettős egysége: ez volt Szent Gel- lért életformája. Munkáját az imádság szelleme hatotta át, imádságában pedig munkás életét ajánlotta fel szüntelenül Istennek.

Az imádság és a munka egysége olyan eszmény, amely megőrzi időszerűségét korunk hívője számára is. A munkára és a gazdasági termelés folytonos fokozására épülő modern társadalomnak megfelelő erkölcsi és lelki indítékot kell találnia ahhoz, hogy ne váljék rabszolgájává azoknak az erőknek, amelyeket sikerül uralma alá hajtania a technikával és a munkás elkötelezettséggel. Hogyan lehet emberhez méltóvá tenni a munkát, még a legszerényebbet és a legfáradságosabbat is? Honnan ered az a szellem, amely a munkásnak erkölcsi erőt, a munkának pedig emberi értéket ad? Szent Gellért arra tanít, hogy mindennek forrása az imádság, mert az imádkozó ember mindenkinél jobban megérti, hogy mi az Isten akarata, és imádságában kapja meg az erőt ahhoz, hogy meg is tegye, amit Isten akar.

2. Ami különösen is figyelemre méltó Szent Gellért életében, az apostoli egyéniségének fokozatos kialakulása. Az isteni Gondviselés úgy irányította, hogy önmagáról egyre jobban megfeledkezve, másokért élő ember legyen. Először szentföldi útjáról és tanulmányi terveiről kellett lemondania, hogy azt tegye, amire sohasem gondolt: mint István király munkatársa és Imre herceg nevelője, a fiatal magyar kereszténység megerősítésén dolgozzék. Később bakony- béli magányát, remeteéletét kellett áldozatul hoznia, hogy mint misszionárius püspök erőit a Csanádi egyházmegye megszervezésére szentelje.

Szent Gellért mint szerzetes és apát jól ismerte a Regulának az apátról szóló két klasszikus fejezetét (2 és 64). Mindkettőt a jó Pásztorról szóló evangéliumi példabeszéd tanítása hatja át, hiszen Szent Benedek az apátot Krisztus, a jó Pásztor helyettesének tekinti a kolostorban. A Regula ebben az összefüggésben elsősorban azt emeli ki, hogy az apát Isten színe előtt felelős a rá- bízottakért: „mindig gondolja meg, hogy lelkek vezetését vállalta magára, akikről számot kell majd adnia.“ De hangsúlyozza azt is, hogy a vezetői feladatot a testvéri szolgálat szellemében kell végeznie az apátnak: „inkább hasznukra kell lennie, semmint hogy uralkodjék felettük.“ Ezt a szolgálatot a személyválogatást nem ismerő bölcs mértéktartásnak kell irányítania, ami képessé teszi

51