Szolgálat 48. (1980)

Tanulmányok - Giny Kranenburg: A keresztény nő hivatása

nőtt, érett nő érzése és véleménye szerint túl lassú. Ezért egymás után, hullámszerűen keletkeznek a különböző feminista és emancipációs mozgalmak. Ezeknek ismertetése, illetve értékelése szintén nem a mi feladatunk. Vizsgáljuk meg tehát a keresztény nő „ideális“ képét.

Meghatározásunkban a legjelentősebb, központi fogalom szerintem a „szív“. Szimbolizálja és egyszersmind magában foglalja a jóság, a szeretet, az odaadás és önfeláldozás emberi és keresztény értékeit. A nő a „szív“ képességeivel valósíthatja meg sajátos, egyéni adottságát, ami az új élet befogadása, kiérlelése és kibontakoztatása. A „szív“ adottságainak felhasználásával válik a nő valóban édesanyává.

Érzésem szerint azonban a „szív“ fogalmát is bővebben kell értelmeznünk. Az ószövetségi szóhasználatban a szív jelenti a teljes ember bensejét, összes képességeit. A nő esetében mindenképpen utal a nő egyéni, sajátosan fejlett érzelmi életére, intuitív megérző, átérző, felismerő képességére. Ez a fejlett érzelmi élet nem ellentéte, hanem kiegészítője a férfi értelmi beállítottságának. Ebben az értelemben a nőnek hivatása, segítőtársi feladata a szív tulajdonságait kivirágoztatni ember-társában, a férfiben.

Kölcsönösség alapján viszont azt kell mondanunk, hogy a férfi ismerje el, támogassa a nő értelmi képességeinek kibontakoztatását, járuljon hozzá. így és csakis így tesz eleget a nő és a férfi egymásra vonatkoztatott segítótársi hivatásának, amely a kiteljesedett ember képének önmagában és a másikban való megvalósítására irányul.

A keresztény nő képe a dolgos, szorgoskodó munkálkodást is elénk állítja. Ha ezt csak a család keretében való működésre értenénk, szintén leszűkített, részletértelmezést adnánk ennek a feladatnak. Szerintem ez a munkára való hivatottság az élet minden területére vonatkozik. Tehát magában foglal minden működési területet, és így felhívja, sőt elkötelezi a nőt, hogy képességeit sokoldalúan gyümölcsöztesse, és ezzel kivegye részét a világ képének alakításából.

Vizsgáljuk meg most a nő sajátos egyéni adottságait. Azt mondottuk: ez az új élet elfogadása, befogadása, kiérlelése és kibontakoztatása. Ez vonatkozik elsősorban a férfi és nő egymásra irányuló, közös szeretetéből fakadó életre, a gyermekre. De nem abban az értelemben, hogy a nő, az anya az egyedüli felelős a gyermek neveléséért. Hiszen a gyermek élete a férfi és nő közös aktusából fakad, ezért mindkettőjük közös feladata az új életet tovább fejleszteni, kivirágoztatni, és ráállítani arra az útra, amely elvezeti saját egyéni kiteljesedéséhez. A segítőtársi hivatás itt nagyon is konkrét tartalmat kap. Azt jelenti ez, hogy a férfinek egyéni munkaköre mellett tevékenyen részt kell vennie a gyermek nevelésében. Arra is gondolok itt, hogy vegye ki részét — nemcsak ha a szükség úgy hozza, hanem tudatosan beleállva és elvállalva — a gyermek és csaíád körüli mindennapos teendőkből. Ez a tudatos hozzáállás nagyban hozzájárulhat a nő hagyományos feladatainak újraértékeléséhez és megbecsüléséhez. Amellett fejleszti a férfiban, az egyszerű szeretetszolgálaton keresztül, az ér34