Szolgálat 48. (1980)

Tanulmányok - Lelóczky Gyula: A keresztény ember hivatása az Apostolok Cselekedetei szerint

Másodszor: a hivatás kategóriájában nézve a mindennapi élet banalitását, könnyebben felemelkedünk a kereszténység életérzésének komoly, felelősségteljes hangulatára, amelyet a keleti egyház a „penthosz“, a latin hagyomány a „compunctio“ szóval jelzett. Isten mindig és mindenütt kér tőlünk valamit, az istenszolgálat hivatalos ideje sohase jár le, sohasem vagyunk szabadságon Istentől. Akár eszünk, akár iszunk, akár más valamit teszünk, minden falatban, minden találkozásban, minden tovasuhanó helyzetben elér bennünket Isten hívó szava.

Végre — és ez a legfontosabb — aki az egész valóságot mindig a hivatás fogalmában értelmezi, közel jár a keresztény öröm derűs életérzéséhez. Aki hív bennünket, hűen ott áll mellettünk, és lehetővé teszi, hogy kövessük a hívását, javunkra fordítja mindazt, ami történik velünk. Ha fájdalmasan érezzük elégtelenségünket arra, amit embertársaink megkövetelnek tőlünk, és amit magunk is elvárnánk magunktól, boldogan hisszük, hogy erőtlenségünk erővé válik abban, aki hív bennünket, és a hívással megadja a képességet a hívás követésére.

Jegyzet. A zsinati okmányoknak a szövegben szereplő rövidítései: GS = Gaudium et spes (az Egyház a mai világban): IM == Inter mirlfica (a tájékoztató eszközökről); SC = Sacrosanctum concilium (liturgikus konstitúció); LG = Lumen gentium (dogmatikus konstitúciő az egyházról); AG = Ad gentes (az egyház missziós tevékenységéről); OT = Optatam totius (a papnevelésről); PO = Presbyterorum ordinis (a papi szolgálatról és életről); PC = Perfectae caritatis (a szerzetesekről); AA = Apostolicam actuositatem (a világiak apostolkodásáról); CD = Christus Dominus (a püspökökről); UR = Unitatis redintegratio (az ökumenizmusról).

Lelóczky Gyula

A KERESZTÉNY EMBER HIVATÁSA AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEI SZERINT

„Mondjatok el mindent a népnek erről az új Életről“, így buzdítja az apostolokat az Úr angyala, amikor a börtönből kiszabadítja őket (5,20). A kereszténység nem filozófia, nem ideológia, hanem élet. Pár fejezettel hátrább Lukács „az Út követői“-nek nevezi a keresztényeket (9,2). Az egész könyvben nyolcszor fordul elő „az Út“ kifejezés (I. még 18,25.26; 19,9.23; 22,4; 24,14.22). „Az Út“ elsősorban a keresztény közösségre jellemző életforma, tágabb értelemben pedig maga a közösség. A név sűrű előfordulása és az a tény, hogy a szerző magától értetődően, minden magyarázat nélkül használja a kifejezést, azt engedi sejteni, hogy közhasználatú volt az első keresztények között. (Meglepő, hogy mindkét újabb magyar katolikus Újszövetség-fordítás gondosan kerüli a gazdag tartalmú elnevezést, legtöbbször a „tanítás“ szóval helyettesíti. A Káldi-szöveg még megtartotta az „Út“ nevet.) Maga ez a két egyszerű szó: „Élet“ és „Út“ azt tanítja a hívó közösségnek, hogy nem keresztény az, aki

11