Szolgálat 47. (1980)
Könyvszemle - „...édes hazámnak akartam szolgálni..." (Véber Gy.)
KÖNYVSZEMLE .... édes Hazámnak akartam szolgálni..." Kájoni János: Cantionale Catholicum; Petrás Incze János: Tudósítások, összeállította Domokos Pál Péter. Szent István Társulat, Budapest 1979, 1520 o. Ezerötszázhúsz oldalas könyv 24 x 17 cm-es formátumban. Egy rövid recenzió méltatlan az ilyen — terjedelmében és tartalmában — hatalmas munkához. De remélem, hogy a (rövid) ismertetéseket bővebb tanulmányok követik: a kutató elegendő anyagot talál a könyvben. A vaskos kötet tulajdonképpen nem is két müvet tartalmaz, hanem hármat: Kájoni János Cantionaleja és Petrás Incze János Tudósításai mellett Domokos Pál Péter 150 oldalas bevezető tanulmánya is kitesz egy könyvet. Domokos Pál Péter bevezetőjét a két cím: „Történeti áttekintés" és „Kájoni János" két részre osztja. Mind a kettő komoly, fontos adatokat tartalmazó tanulmány. A „Történeti áttekintés" érdekes történelmi, egyháztörténeti, filológiai, (vallás)szociológiai, liturgiái és zenetörténeti adataival az erdélyi, moldvai és az egyetemes magyarság rövid, de értékes kultúrtörténeti fejezete. „Kájoni János" cím alatt a ferences rendi muzsikus életét és munkásságát ismerteti Domokos Pál Péter. Foglalkozik a Cantionale szövegével, zenéjével és forrásaival, közli, hogyan rekonstruálta a Cantionale zenei anyagát. A főmű természetesen az 1140 oldalas „Cantionale Catholicum, Domokos Pál Péter gondozásában és gyűjtött kottáival kiegészítve“ (és több oldalas jegyzeteivel! — fűzhetném hozzá). Kájoni Jánosnak ez az eredetileg 818 oldalas könyve 1676-ban jelent meg Csíksomlyón. Az énekeskönyv nem tartalmazott kottát, csupán utalás volt benne a dallamokra, amelyek — úgy látszik — közismertek voltak. Tehát hasonlított Molnár József „Orgona hangok . . . 950 énekkel“ című énekeskönyvére, amely 1918-ban a tizennegyedik kiadást érte meg. Kájoni műve több szempontból is nagy jelentőségű, de én itt csak néhány szempontra akarok rámutatni: 1. A barokk kor magyar zenetörténete — ismert okokból — nagyon hiányos. Minden új adatnak rendkívüli értéke van. 2. Az egyetemes egyházzene története szempontjából érdekes, hogy abban az időben Magyar- országon is a ferencesek/minoriták voltak az egyházzene istápolói. 3. A gyűjtemény újabb bizonyíték arra, hogy a katolikus liturgiában már a protestantizmus előtt használatos volt a népnyelvé éneklés. 4. A hatalmas gyűjteményből látható, hogy a magyar nép bőséges vallásos énekkel rendelkezett már a XVII. században és előtte is. Domokos Pál Péter felmérhetetlen érdeme a dallamok rekonstruálása. Dallamok nélkül ma már csak irodalmi értéke lenne Kájoni művének. így azonban egy teljes munkát kap kézhez az érdeklődő és a szakember. A harmadik rész („hivatalosan" második rész) első oldalain (1297—1305) Petrás Incze János múlt századi ferences tudóst állítja elénk Domokos Pál Péter. Ezután következik az „Okmánytár", amely dokumentálja Petrás Incze János munkásságát. Maga Domokos Pál Péter ezt írja erről a részről: „Ez az életmű megmutatja, hogy mit tehet egy lelkipásztor népéért." A tartalom ilyen tömör megfogalmazásához csak azt fűzöm hozzá, hogy: lelkipásztorok, olvassátok el! A könyv külső formája, roppant ízléses kötése és a kitűnő papír méltó a magyar könyvkiadás hírnevéhez. Kár, hogy a három fajta papír nem a három részt választja el egymástól. Gondolom, papírtakarékossági szempont vezette a kiadót. Ezért pedig senki sem vethet követ — de még egy kavicsot sem — a Szent István Társulatra. Csak elismerés illeti a Társulatot, hogy ízléses formában napvilágot láthatott ez a rendkívül értékes könyv — három szolgáló magyar életműve egy kötetben. Mindany91