Szolgálat 47. (1980)

Eszmék és események - Levelesládánkból

Hiszen a Teológián az első négy évem úgy telt el, hogy nem volt élő kapcsolatom Istennel. Szerettem volna öt szolgálni, hisz azért is voltam itt, de igazán nem hallottam Öt. Mindaddig, amíg megtisztított engem is, hogy semmi ne álljon közénk, megértsem a szavát, üzenetét. És így most már tudom, hogy Isten általam is munkálkodni akar emberek között. Azóta annyi örömöm van a gyülekezeti munkában, még több az igehirdetésben, amikor a Lélek által bizonyságot tehetek Isten szeretetéról, kegyelméről. Arról a kegyelemről, amely által én is élek.

— Nagy örömöm az itteni ifjúsági gyülekezet alakulása. Még nem sokan vagyunk, ebből is a fele teológiát végzett segédlelkész vagy még teológus. Hetente egyszer jövünk össze. Alkalmaink egy előre kitűzött ige rövid magyarázatával kezdődnek. Most a fő téma az imádság. Lk 18, a farizeus és a vámszedő imádságáról nagy beszélgetés volt, az elején megmondtuk, hogy itt nem annyira az imádságról van tanítás, hanem azokhoz szól, akik igazaknak tartják magukat. Most úgy határoztunk, hogy néhány .nagy imádságot" veszünk sorra, s azt vizsgáljuk, hogy Isten miképpen hallgatta meg, hogyan válaszolt rá. Ezen a héten Anna alakjával foglalkozunk. — Nekem még külön feladatom az énektanítás: tanulunk zsoltárokat, dicséreteket, de mai énekeket is, különösen szeretjük a spirituálékat. — Azt szeretnénk, ha ezek az alkalmak nemcsak szentírási megbeszélést jelentenének, hanem úgy tudnánk közösségben élni, hogy mindnyájan részt is vegyünk egymás életében, segítsük egymás problémáinak megoldását, helytálljunk felismert küldetésünk területén, s „egymás hite által épüljünk, erősödjünk." Erre van legnagyobb szükségünk. Tartozni valahová, egy közösséghez, emberileg is.

+

— A Szabó Tihamérról szóló megemlékezést meghatódva olvastam, hiszen hittanárom volt. Némi kiegészítésre szorul. Napjaink divatos pedagógiai irányzata a kreativitásra való nevelés, ö talán nem tudatosan, de lényegében ezt művelte. Felismerte növendékei adottságait, alkalmat adott érvényesítésükre, és alázatosan félreállt ennek érdekében. Eltűrte tanártársai csipkelődéseit, akik azt hitték, hogy kényelmi szempontok vezették, pedig több fáradságot jelentett ez számára, mintha maga végezte volna. A szegény és egyszerű pap alakjában jelent meg akkor, amikor még gazdag és tekintélyes rend tagja volt. Ez a közvetlensége, tapintatos lelkivezetése igen sokakra mély hatással volt. Temetésekor megemlítették Pannonhalmán, hogy sok papi hivatás elindítója és gondozója volt. Tanítványai között fópásztorok is nagy tisztelettel és szeretettel emlékeznek rá. Az érettségi találkozókra kivétel nélkül mindig meghívták, az utóbbi években betegen is egyedül már csak ő képviselte az egykori tanárokat.

— Jánosi Gyula egykori diákjainak mindig a bizalmat keltő, biztonságot adó, mosolygós „osztályfőnök úr" marad. Osztályunk elég heterogén volt származásunkat illetően, mégis minden tanulója alapjában véve egyenrangú volt. A valamelyes differenciáltságot sem a jótanulóság-rossztanulóság határozta meg elsősorban, hanem az alapvető emberi hozzáállás a kis osztályközösséghez. Osztályfőnök Úr jó pedagógiai—pszichológiai érzékkel mindig megtalálta a módját, hogy az osztály szelleme, magatartása úgy alakuljon, ahogyan a múlt értékeit megőrző, de a jelen okos behatásait is befogadó bencés diákközösségnek fejlődnie kell. A mi osztályunk nem volt az ún. hagyományos jó osztály semmilyen értelemben. Ennek ellenére bízott bennünk, harcolt értünk, mert alapvető szemlélete szerint eredendően rossz ember nincs, csak rosszul nevelt és szerencsétlen. — Megbecsülésünk, tiszteletünk Gyula Bácsi iránt annál inkább fokozódik, minél jobban korosodunk. Egyik beszélgetésünk jut eszembe. Arról panaszkodtam, hogy öregségem kérdését egyelőre még nem sikerült megoldanom. Filozófiailag igen, szakmailag azonban nem. Gyula Bácsi a maga megszokott, sajátos módján mosolygott: ó megoldotta, nála a kettő együtt jár. így is volt: teljes papi—tanári lénye egységgé kovácsolódott. Nem választotta el a kettőt: minden életmegnyilyánulásában szerves összefüggésben álltak egymással.

88