Szolgálat 47. (1980)

Eszmék és események - Tanúságtétel életemről (Nagy Bernadette)

ják. Szívesen befogadják a lelki magányt keresőket. Azt a „lelkigyakorlatos bevezetést“, amelyet a vendég néhány gépelt lapon a fiókjában talál, bármelyik lelki író megirigyelhetné. Ki-ki akkor fizet, ha tud és annyit, amennyit akar. Lelki könyvek, lemezek bőségben sorakoznak a közös „lakószobában“. Televíziónak nyoma sincs, egy kis tranzisztoros rádió a konyhában szintén alig szólal meg. Tükör csak a fürdőszobában található.

A nővérek a taizéi regula alapján élnek, bár Taizével nincs közvetlen kapcsolatuk. A szegénység szelleme különösen szembetűnő a környezet gondozásában, óvásban, a maradékok gondos felhasználásában, Az engedelmesség valósággal „katonás“, fiatal közösségek jellemzőjeként. Havonta mindegyikük rekollekciós napot tart, életrevízióval és beszámolóval. Kicsit félti őket az ember még mindig a túlterheltségtől. „Kétfrontos szolgálat“ és zsolozsma mellett nehéz időt szakítani a lelkiélet egyéni ápolására: lelkiolvasmányra, szemlélődésre, még inkább kulturális igényekre. De sugárzóerejük már odavonzott egy fiatal lányt, aki jelöltként osztja meg életüket.

Anni nővér így próbálja összefoglalni célkitűzésüket: „Az .örvendj* közösség gyökere az osztrák evangélikus egyház diakonisszahivatásába nyúlik. Jelenleg a benedeki Óra et labora, az istendicséret és szolgálat türelmes gyakorlásával és átélésével próbálja megtalálni azt a jelül szolgáló egyensúlyt, amelyben kibontakozik az emberekben és az emberek számára a hit-remény-szeretet, és megérezhető Isten Országa."

S. M.

TANÚSÁGTÉTEL ÉLETEMRŐL

(Két évvel ezelőtt otthon Jártam. Szülőhelyem református lelkipásztora meghívott az istentiszteletre, és megkért, hogy az egybegyűlteknek számoljak be az útról, amin a jó Isten vezetett.)

üdvözlöm szeretettel a mi Urunk Jézus Krisztusban kedves Mindnyájukat! Nagy öröm számomra, hogy ma mindnyájan együtt vagyunk, hála a tiszteletes úr szíves meghívásának.

Testvérek vagyunk: én 1914-ben itt Diósgyőrben születtem és lettem Isten gyermeke a szent keresztség által ebben a templomban. Református Édesanyám tanított meg imádkozni, Istent szeretni, Jézus Anyja segítségét kérni. Nyolc éves koromban meghalt Édesanyám. Itt maradtunk árván 3 éves kis Béla testvéremmel. Édesapám a kórházban feküdt sebesülten. Sok-sok fájdalmas, tövises utat megjártam!

Az évek teltek. Nekem Isten lett mindenem. Jézus Krisztus szent Anyja, Mária segített át nehéz utamon. Az isteni Gondviselésre hagytam magamat. Istent meg kel! élni egy pár pillanatra, akkor tudjuk meg, hogy mit jelent ez.

Az 1933. év tavaszán értem Belgiumba, Brüsszelbe. Négy hónap után onnan tovább mentem Franciaországba, ahol egy francia rendnek a noviciátusába léptem. Jézus Krisztusnak szentelve magamat, letettem az első hármas fogadalmat az 1935. évben. 1936- ban elöljáróim elküldték Brüsszelbe, ott szolgáltam az Urat több nemzethez tartozó felebarátaimban, a szegényeket, betegeket ápolva, gondozva 1948-ig. Itt jelen van Mile Magdolna Ledru, akit ott ápoltam.

84