Szolgálat 47. (1980)
Tanulmányok - Lackó Mihály: I. Athénagorász konstantinápolyi pátriárka
gálatot végezni ezeknek a különleges helyzetben keresztény életet folytató embertársainak javára. Az eredményes munka érdekében testvéri bizalommal kell megtalálnia a másik egyház lelkipásztorát, a vegyesvallású házastársak és családok körüli érdemes szolgatársát. Külön gond és feladat az egyházak számára, hogyan adják meg ezt a minősítést a lelkipásztoroknak: kiképzési idejük alatt a tanulmányok során, vagy pedig lelkipásztori továbbképzésen, illetve — amennyiben erre lehetőség adódik — közös munkakörökben sajátítják el a szükséges tudnivalókat? Tanulnunk kell, és érdemes ezen a téren is továbbképeznünk magunkat. Hosszú és nagy utat tett meg Krisztus egyháza, amíg eljutott erre a megismerésre a Szentlélek vezetése mellett és által. Az idős pap visszaemlékezik három évtizednél régebben elmúlt időkre. Egyházi iskolában működő tanító jelentkezik a püspöki irodán, és vegyesvallás alól kér felmentést tervbevett házasságkötéséhez. Katolikus iskolában működő tanerő nem kaphatott ilyen felmentést, - szólt akkoriban az egyházmegyei statútum. Az iskolák államosítása küszöbön áll. A fiatal pap egy pillanatig a püspökére gondol, a kemény tartású főpapra, az elvek emberére. Azután az esetet méri le, és a fiatal pedagógust nézi, aki heteken belül állami státuszban szolgál tovább, — talán nehezen gyógyuló sebbel a lelkében. A szertartó úgy dönt, hogy nem kér utasítást, hanem valamilyen általánosan megadott foglalkozást ír be, és beteszi a felmentést az aláírásra váró többi blanketta közé. Ami akkor lelkiismereti konfliktust váltott ki, ma történeti visszaemlékezés. Az egyház — hűségesen régi kedves nevéhez — anyaszentegyház- nak mutatja magát: tudja, hogy egyugyanazon anyaméh szül új életre bennünket a keresztségben. Zárja be a fejtegetéseket maga az egyház az ökumenizmusról szóló zsinati határozat (Unitatis redintegratio) befejező mondatával: „A zsinat óhajtja és sürgeti, hogy a katolikus egyház gyermekeinek kezdeményezései karöltve haladjanak különvált testvéreink kezdeményezéseivel, vigyázva, hogy akadályt ne gördítsenek a Gondviselés útjába, vagy elébe ne vágjanak a Szentlélek jövendő ösztönzéseinek. Ezenfelül kijelenti a zsinat, hogy meggyőződése szerint emberi erőket és képességeket meghaladó szent szándék az összes keresztények kiengesztelődése Krisztus egy és egyetlen egyházában. Ennélfogva Krisztusnak az egyházért mondott imádságába, az Atyának irántunk való szere- tetébe és a Szentlélek erejébe veti minden reményét. ,A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete' (Róm 5,5).“ Lackó Mihály I. ATHÉNAGORÁSZ KONSTANTINÁPOLYI PÁTRIÁRKA 1969 júniusában - miután egy darabig tanulmányi célokból Görögországban tartózkodtam - megérkeztem Konstantinápolyba. Egyik célom volt, hogy 54
