Szolgálat 47. (1980)
Tanulmányok - L.-J. Suenens: Az ökuméné célja
A II. Vaticanumtól kezdve, az ökumenikus mozgalom befolyására és az egyház misztériuma árnyaltabb megértésének következtében, a katolikus álláspont a Lumen Gentium 8. pontjának e szavaiban foglalható össze: „Ez az egyház ebben a világban, mint alkotmányos és rendezett társaság, a katolikus egyházban áll fönn (existit), vagyis a Péter utóda meg a vele közösségben élő püspökök által kormányzott egyházban.“ Az „egyházban áll fönn“ kifejezés bevétele nagyban felvilágosíthatja a többi keresztényt a katolikus egyháztanról. A zsinati atyák azért nem fogadták el az eléjük terjesztett megfogalmazást — ti. hogy a Titokzatos Test: a katolikus egyház („est“) —, mert véleményük szerint ez az árnyalatlan azonosítás nem fejezte ki teljesen az egyház titkát. Ennek a változtatásnak megadott okát meg is kell tartanunk. A hivatalos beszámoló szerint azért változtatták meg a fogalmazást, mert az egyház egyes alkotóelemei megtalálhatók a többi keresztény egyházban is. Azt is megjegyezték, hogy a Zsinat többször beszél keresztény „egyházakról“ vagy „egyházi közösségekről“ a szó teológiai értelmében. Az előző szempontok szerint tehát elmondhatjuk J. Hoffmannal: „Hisszük, hogy a katolikus egyház az az egyház, ahol teljesen fennáll Krisztus egyetlen egyháza, és hogy az eukarisztikus misztérium valósága teljes mértékben osztályrésze. De nem kevésbé igaz marad, hogy dinamikus feszültségű távolság áll fenn az egyházban az üdvösség eszközeinek teljessége (amelyekről hisszük, hogy megvannak benne) és konkrét történelmi megvalósulása között: az eukarisztikus adomány teljessége és a hívők hitében meg szeretetében végbemenő megvalósulása között.“ (Unité Chrétienne, 1977. februári szám.) Keresztény testvéreink helyes megértése szempontjából elengedhetetlen, hogy tudják: hogyan fogja fel a római egyház saját identitását. A Jézus Krisztustól akart egyház iránti lényegi hűség biztonsága semmiképpen sem akadályozza meg, hogy tovább keressük az eszközöket a többi keresztény közösséggel való látható egység helyreállítására. Ezek a közösségek valóságos, de tökéletlen közösségben állnak azzal, amit mi mintegy az Úr által ültetett fa törzsének tekintünk, „folyóvíz mentében, gyümölcsöt hoz, ha itt az ideje, nem hervad levele“ (1. zsoltár), jóllehet a gyenge, nyomorult emberek a történelem során nagyon is rosszul feleltek meg Isten rájuk bízott ajándékának. Más szóval, már nem képszerűen, ezt a következtetést vonhatjuk le: Minthogy közösen birtokolnak sok mindent az egyházi javakból — mint pl. a kereszt- séget, az evangéliumot, a Lélek ajándékait stb. —, az összes keresztény egyházak, beleértve a római katolikus egyházat is, már most valóságos, bár tökéletlen közösségben élnek. Az ökumenikus mozgalom minden erőfeszítése arra irányul, hogy ezt a valóságos közösséget mindig kevésbé tökéletlenné tegye, hogy így egy szép napon elérhessük a hit és egyházszervezet lényeges egységének kielégítő állapotát, és mindenki együtt ünnepelhesse az egység helyre- állítását, s testvérien élhessen Jézus Krisztus egy és egyetlen egyházában. (Forrás: Oecuménisme et renoveau charismatique. Orientation? théologiques et pastorales. Paris, Le Centurion 1978, 21—35. o.) 25
