Szolgálat 47. (1980)
Tanulmányok - Békés Gellért: A keresztény egység mai kérdései
TANULMÁNYOK Békés Gellért A KERESZTÉNY EGYSÉG MAI KÉRDÉSEI Amikor ma a keresztény egység kérdéseiről szó esik, ismételten elhangzik a kritika: a II. vatikáni zsinat nem váltotta valóra - legalábbis ezen a téren nem - a hozzá fűzött reményeket, az ökumenikus mozgalom lendületét vesztette, az egység híveinek lelkesedése lecsökkent. Tagadhatatlan, hogy a napi sajtót érdeklő események, látványos megnyilvánulások tekintetében ez a kritika helytálló. Ám ha gondosabban megvizsgáljuk a felszín alatt folyó ökumenikus munkát, meg kell állapítanunk, hogy az „Unitatis Redintegratio“ kezdetű ökumenikus dekrétum zsinati jóváhagyásától (1964) számított tizenhat év folyamán nemcsak a gyakorlati együttműködés terén (missziók, harmadik világ stb.) történtek jelentős lépések, hanem a hitvallások közt fennálló vitatott kérdések megoldásában is messze előbbre jutottunk. Az egyházközi dialógus területe kiszélesedett, problematikája elmélyült, félreértések tisztázódtak, s mindennek eredményeként az egyházak közti megértés és az összetartozás érzése növekedett. ökumenizmus című írásom utolsó lapjain1 röviden összefoglaltam, hogy 1975-ig mi minden történt, és mi minden van még folyamatban az egyházközi párbeszéd síkján.* Az addig elért eredményeket nemcsak abban lehet összefoglalni, hogy az „ökumenikus klíma" megváltozott: az egyházak közti hűvös viszonyt és érdektelenséget, a merő vallási türelmet az egymás iránti érdeklődés és az együttműködés keresése váltotta fel. Ez lényegében már a zsinat idején is megvolt. Sokkal többről volt szó. A zsinat óta eltelt időben egyre szélesebb keresztény körökben vált tudatossá, hogy a közös Biblia (üdvösségtörténet), a közös Krisztus-hit (evangélium) és a közös keresztség minden emberi törekvést meghaladó erővel összeköti egymással az egyházakat. Ami összeköt, erősebb mint az, ami szétválaszt. S az említett közös elemek — akarva-akarat- lan — közösséget (koinonia, communio) teremtenek az egyházak közt, annak ellenére hogy a szétválasztó elemek miatt, amik továbbra is fennállnak, ez a közösség nem teljes (imperfecta communio).2 Az ökumenikus mozgalom időszerű és konkrét célja ma éppen az, hogy az egyre jobban kibontakozó teológiai dialógus útján a teljes egyházi közösségre vezessen. De tévednénk, ha ezt a dialógust a tudományos szinten folyó * Az ökumenizmus történetére vonatkozólag vö. még Walgand József cikkét a Szolgálat 34. számában. (Szerk.) 9
