Szolgálat 46. (1980)

Könyvszemle - Szentelések és áldások (R.) - Fioretti (R.)

osztását Is. Mert a III—VI. fejezetben erről a négy nagy témáról ad a mai biblikus és dogmatikus szinten mozgó világos, alapvető tájékoztatót; mindig becsületes, azaz a nehézségeket nyíltan beismerő, pontosan mérlegelő hozzáállással, a nála már megszokott kitűnő magyarsággal. Az 1. fejezetben a problematikát ismerteti, majd a 2. fejezetben jelzi azt a „látóhatárt“, amelyben érthetőkké válnak és helyükre kerülnek ezek a döntő fontosságú kérdések.

Különösen szép fejezetek: a „Tulajdon dicsőségére“ gyönyörű teremtésértelmezése (29-39); „A nyomor kezdete“ c. V. fejezet (tudjuk, hogy a bűnbeesés a szerző negyed- százados kutatásának és több publikációjának tárgya volt), és az „Egy Szövetség, sok szövetségben“ (124—128), az isteni jóság és irgalom „története“. Pontos biblikus értelmezés és a szakember szabatossága mellett — vagy éppen ezért — a hivő ember pietása jellemzi a könyvet: a világos tanítás egyben kész elmélkedés! anyag. Minden azt célozza, hogy „teljesebb módon valósuljon meg ... a Szövetség misztériuma, és azon keresztül az üdvösség lehetősége“ (134). Hiszen minden teológia „akkor lesz érett teljesen, mikor a .növekvés' és az .építés' páli életformájában a mindig kezdeményező hivő elfogadására vezet“ (136).

Mint a sorozat nem egy köteténél, itt is olyan munkáról van szó, amely mély és nehéz témának nemzetközi viszonylatban is sikerültnek mondható feldolgozása.

Békési I.

Szentelések és áldások a Rituale Romanum alapján. Ideiglenes használatra. Orsz. Liturgikus Tanács, Bp. 1980, 27 o.

„A szentelmények előkészítik az embereket a szentségek sajátos hatóerejének befogadására; egyúttal megszentelik az élet különféle megnyilvánulásait.“ „Ki kell dolgozni a szentelmények szertartásait is, mégpedig annak az alapelvnek értelmében, hogy a hívek tudatos, tevékeny és könnyen megvalósítható részvétele biztosított legyen; figyelemmel kell lennie korunk igényeire is." (Lit. Konst. 60, 79.) A szentelmények a mindennapi élet tárgyait, cselekedeteit kötik össze Isten kegyelmével, kérik rájuk áldását. A népi vallásosság kifejezőinek is lehet őket tekinteni, amelyeket az Egyház a hit örömhírével kíván megtölteni, tudatosítani. A latin szövegek lefordítása az első nagy lépés afelé, hogy a hívek jobban belekapcsolódhassanak a szertartásba. Sajnos az előttünk lévő füzet fordításai nem mondhatók gördülékenynek: túlságosan ragaszkodik az eredeti latin szöveghez. Igen sok pl. az „ezek, belőle, általad“ utalás (vö. pl. a húsvéti kalács vagy a gyümölcsök megáldását). A válogatás 29 szöveget foglal magában (de a 4d és a 26. áldás szövege azonos). A végleges kiadást a hozzászólások alapján még bizonyára átdolgozzák nyelvileg. Fontos lenne — mint más országokban is teszik — az elején kiemelni a hívek bekapcsolásának szempontjait, és legalább megjelölni az igeistentiszteletben alkalmazható legfontosabb szentírási szövegeket. R.

Fioretti . Assisi Szent Ferenc virágoskertje. Fordította, az előszót írta és a jegyzeteket készítette É. Megyeri András. 35 színes képmelléklettel. Bécs, 1978. (Kapható P. Radnai Tibor kapucinusnál, A-1010 Wien, Tegethoffstr. 2.)

örömmel vettük kezünkbe a halhatatlan könyvecske új magyar fordítását. Tartalmazza a Ferenc-legendák 53 fejezetét, a stigmák történetének elbeszélését, függelékben pedig a Naphimnuszt és a kevésbé ismert, de nem kevésbé remek Hálaéneket, mindkettőt Sík Sándor fordításában. (A bevezetés szerint a Hálaéneket a szabadkai Hitélet c. imakönyvból vette át a fordító. Szerepel azonban már a Sík-Schütz imakönyvben. Azt pedig tudjuk, hogy annak névvel nem jelzett darabjai Sík Sándortól valók.) A fordítás jól olvastatja magát. Különös dicséretet érdemel az ügyes mondatszerkesztés: bár a fordító megtartja az eredeti szöveg hosszú mondatait, mégsem válik bonyolulttá. A bevezetésben és a jegyzetekben hasznos tudnivalókat találunk. Nem ártott volna az elején a Szentnek és rendi családjának rövid bemutatása, hiszen a Fioretti nem életrajz. Viszont fölöslegesnek tartjuk az eddigi fordítások hosszas bírálatát. Enél91