Szolgálat 46. (1980)
Tanulmányok - Sólymos Szilveszter: A liturgia: istentisztelet - vagy isten- és emberszolgálat?
a szó legmélyebb értelmében. A keresztény istentisztelet — így is fogalmazhatnánk — az Isten és az ember koordinátarendszerében helyezkedik el; a kettő Krisztusban mint központban találkozik, ö jelenti az Isten és az ember közötti kapcsolat csúcsát. Benne hajlik le Isten az emberhez, ő az ember számára az üdvösséget jelentő forrás: új kapcsolat kezdete Isten és az ember közt. A liturgia valamiképpen mindig az Isten és az ember közti feszültséget idézi fel. Ez a feszültség Jézus Krisztusban lesz szintézissé és egyúttal az egyház isten-emberi közösségének hordozójává. A közösség modellje maga Jézus, a liturgiára az összejövetel „Jézus nevében" történik (Mt 18,20). Amit Jézus tett, azt az egyház folytatja. Legtermészetesebb példa erre az Apostolok Cselekedetei, ahol arról hallunk, hogy a keresztények kitartottak az áthagyományozott tanításban, a kenyértörésben és az imában (2,42). A Jézus-tanítványok számára ez az összejövetel, amelyben közösség-voltuk nyilvánvalóvá lesz, alapvetően fontos. Hisz ezeken az összejöveteleken maga Krisztus van jelen; sőt a kultikus közösség Krisztus teste, amelyet az ő Lelke éltet. Az ember megszentelése — Isten dicsőítése A liturgiában a két partner, Isten és az ember között — Krisztuson keresztül — állandó kapcsolat van: a küldés és a befogadás mozgása. A liturgia isteni és emberi kölcsönhatás. Az Istentől kiinduló vonalat a „szótéria — salus — üdvösség“ jellemzi, az embertől válaszképpen kiindulót pedig a „doxa — gloria — dicsőítés“. Isten az embernek a kinyilatkoztatásban ajándékot, több életet, egyszóval üdvösséget ad; az ember pedig erre az ajándékra válaszol, re-agál hálával, magasztalással. Ez a kettős irányú mozgás Jézus Krisztuson keresztül történik: Isten az embert benne szenteli meg, és az ember az Istent benne dicsőíti. Ábrával is érzékeltetve: Szótéria ISTEN Salus Üdvösség KRISZTUS Hála Gloria Ember Doxa Tehát van egy lefelé tartó vonal, Istentől — Krisztuson át — az emberhez, és erre a válasz az embertől — Krisztuson át — az Istenhez ívelő vonal. Mind a két mozgás egyként a liturgia lényegéhez tartozik. A LK ebben az első pár pontban háromszor is hangsúlyozza, hogy a liturgia „az ember megváltásának és „Isten tökéletes dicsőítésének műve“ (sanctificatio hominis et glorificatio Dei: 5,7,10. pont). És ez áll a liturgia minden területére, ha különböző hangsúllyal is. A li8
