Szolgálat 46. (1980)
Az egyház szava - A pápa magyar nyelvű levele a magyaroknak
felületes, sőt látszólagos kritériumok alapján és saját léte mértéke szerint —, Krisztushoz kell közelednie nyugtalanságával és bizonytalanságával, sőt gyengeségével és bűnösségével, életével és halálával. Mintegy Krisztusba kell belépnie teljes lényével, ,el kell sajátítania', asszimilálnia kell a Megtestesülés és a Megváltás egész valóságát, hogy megtalálja önmagát“ (Redemptor Hominis kezdetű körlevél, 10. pont). A katekézis feladata mindenek előtt a Püspökökre hárul A II. Vatikáni Egyetemes Zsinat már emlékeztetett erre a súlyos kötelességre („Christus Dominus“, 14. p.), és a Szinódus IV. Általános Ülésének Atyái erősen kiemelték. A katekézis legelső felelősei a Püspökök; Ti, kedves Püspöktestvéreim, Ti vagytok a legmagasabb fokban katekéták. A tevékeny és hatékony katekézis előmozdításának kötelezettsége minden más foglalatosságot megelőz. A ti főszerepetek az, hogy felébresztitek és megőrzitek egyházaitokban a katekézis igazi szenvedélyét, amely megfelelő és hatékony szervezésben testesül meg. Ha a katekézist jól végzitek a helyi egyházakban, minden más könnyebben megy. Ami Titeket, Papokat illet: íme az a terület, ahol Püspökeitek közvetlen munkatársai vagytok. Legyetek „nevelők a hitben“ (Presbyterorum Ordinis 6). Az Egyház azt várja el tőletek, hogy semmit se mulasszatok el a jól felépített és elrendezett katekézis területén. Minden hívőnek joga van a katekézisre, minden Pásztornak kötelessége, hogy erről gondoskodjék. Sohase tűrjétek, hogy a buzgóság hiányában a hívek meg legyenek fosztva a katekézistől. Sok Szerzetescsalád — férfi és női közösség — a gyermekek és a fiatalok, főleg a legelhagyatottabbak keresztény neveléséért jött létre. A történelem folyamán a szerzetesek és szerzetesnők nagyon elkötelezték magukat az Egyház katekétikai tevékenységében, különösen alkalmas és hatékony munkát fejtve ki. És biztos vagyok abban, hogy a szerzetesek és szerzetesnők ma is a lehető legjobban és minden energiájukkal a katekézis feladatának szentelik magukat. örömmel idézem emlékezetbe a világi Híveket, férfiakat és nőket is, akik a múltban a vallásoktatásnak szentelték magukat; ez az elkötelezettség elmélyítette hitüket és részesítette őket a Krisztus szelíd királyságának terjesztéséből származó örömben és dicsőségben. A család katekétikai tevékenysége különleges, és bizonyos szempontból helyettesíthetetlen jelleggel bír. A szülők a hitre nevelnek; e nevelésnek a gyermek legkisebb korától kell elkezdődnie. Már akkor kibontakozik, amikor egy család tagjai egymást kölcsönösen segítik a hitben való növekedésben keresztény tanúságtételük által. Még hatékonyabb lesz, amikor a családi eseményekkel egybekötve — a szentségekhez járulás, nagy liturgikus ünnepek meg- ülése, egy gyermek születése, gyászt hozó körülmények — arra törekszik, hogy kifejtse a hivő családokban ezeknek az eseményeknek vallási tartalmát. De még ennél is tovább kell mennie: a keresztény szülők törekszenek, hogy a családi 63
