Szolgálat 46. (1980)
Az egyház szava - A pápa magyar nyelvű levele a magyaroknak
A PÁPA MAGYAR NYELVŰ LEVELE A MAGYAROKNAK Lékai László Bíboros, esztergomi Érseknek, az Érsekeknek, a Püspököknek, a Papságnak, a Szerzeteseknek és Szerzetesnőknek és valamennyi Hívőnek. 1. 1978 decemberében, alig néhány héttel pápává választásom után, levelet küldtem nektek, hogy általa kifejezzem üdvözletemet, elküldjem Apostoli Áldásomat, valamint szívből jövő jókívánságaimat nektek, katolikusoknak és az egész nemes magyar népnek. E levélben felidéztem azokat a történelmi és érzelmi szálakat is, amelyek hozzátok fűznek engem; magasztaltam Szent István, a Haza Atyja, Krisztus és a katolikus Hit Apostola nagy alakját, és azt az óhajomat fejeztem ki, hogy a katolikus Egyház, amely olyan kimagasló szerepet töltött be Nemzetetek történetében, a jövőben is megvilágíthassa Magyarország lelki arculatát. 2. Tavaly április elején fogadtam Lékai László Bíboros Urat több Fopásztor, egy csoport Pap és Hivő kíséretében, akik azért jöttek össze Rómába, hogy a Pápai Magyar Kollégium alapításának IV. centenáriumát ünnepeljék - e Kollégium az első évektől kezdve egyesült a Pápai Német Kollégiummal —, továbbá, hogy megemlékezzenek a Pápai Magyar Intézet felállításának 50. évfordulójáról: e két Intézet számos szent és tudós papot nevelt, akik közül nem kevesen magas egyházi felelősségre emelkedtek. A jelenlevőkhöz szólva többek között kiemeltem: nagy megelégedéssel vettem tudomásul, hogy a Püspökök és Papok különleges és fokozott elkötelezettséggel szentelik magukat az ifjúság nevelésére. És most is örömmel állapítom meg, hogy a Pápai Magyar Intézeten kívül a Pápai Magyar Kollégium is újra- kezdte működését két szeminaristával, akiket azért küldtek Rómába, hogy befejezzék egyházi kiképzésüket. 3. Arra is szeretnék emlékeztetni, hogy pápaságom eme első szakasza alatt magánkihallgatáson fogadhattam több Főpásztorotokat és magyar zarándokokat is általános kihallgatásokon. Ez alkalommal is ki akarom fejezni örömömet e találkozások és az általuk kapott vigasztalás miatt. 4. Most kötelességemnek érzem azt, hogy egy olyan témáról szóljak nektek, amely elsőrendű fontosságú az Egyház élete és fejlődése szempontjából mindenütt, így Magyarországon is. Ez a téma különösen is szívemen fekszik: a hívek, különösen pedig a gyermekek és a fiatalok katekézise. Az Egyház mindig úgy tekintette a katekézist, mint egyik alapvető kötelességét, a feltámadt Úr utolsó parancsa értelmében: tanítványává tenni minden népet, és megtanítani őket mindannak megtartására, amit ö előírt. Az Egyház csaknem kétezer éves élete során állandóan ennek a feladatnak szentelte energiáit. Most csupán a legutóbbi időkre emlékezve azt kell mondanom, hogy a Pápák kiváló helyet szenteltek a katekézisnek lelkipásztori gondoskodásukban. VI. Pál példás módon szolgálta az Egyház katekézisét igehirdetésével, a II. Va59