Szolgálat 46. (1980)

Tanulmányok - Kerny Géza: „Szelíd szívóssággal“ (Parsch Pius élete)

gyönyörű vallásos életet fejlesztett ki, hogy az széles körökben elismerésre talált. A híveknek ez a csoportja a legvirágzóbb korában is csak 200-300 főből állt, de köztük több mint 100 fiatal tette élénkké a lelki családot. Nemcsak imára gyűltek össze, hanem örömük kifejezésére is. A szentmisék után agapét, szeretetvendégséget rendeztek, de voltak kirándulásaik is. Az első keresztények élete lebegett előttük példakép gyanánt. Egy szív, egy lélek volt a kis társaság. Míg csak a történelem megrázkódtatásai nem akadályozták meg, rendeztek főző-, varró-, népi tánc-, valamint zenetanfolyamot is.

Távolléte Szent Gertrud közösségétől nem tartott nagyon hosszú ideig. 1946 húsvétját megint kedves templomában ünnepelte. Ezt a bevonulását úgy fogták fel, mint rehabilitációt. Szeptember 18-án a klosterneuburgi rendházba is visszaköltözött.

Nem mehetünk el említés nélkül egy fontos esemény mellett. 1947. november 20-án jelent meg XII. Pius pápának a liturgiával foglalkozó enciklikája, a „Mediator Dei“. Ez már a liturgikus mozgalom elismerésének tekinthető. Ámde ő csak egyes megjegyzéseket ragadott ki belőle, és liturgikus munkájával szemben támadást látott bennük. Ezt a nézetét nem is titkolta. De a Szentszék iránt az engedelmességre akkor is kész volt, és 1948 júniusában egy nyilatkozatot közölt a nyilvánossággal: „Hevesen és nyíltan szóltam, de nem volt szándékom, hogy megsértsem a Szentatyát. De ha szavaim a tiszteletlenség látszatát keltették, kész vagyok a jóvátételre. Az a szándékom, hogy az Egyház engedelmes fia legyek, és az is maradjak.“ Idő múltával az enciklikát is más színben látta, és azt írta: „Mozgalmunk törekvései egyetlen pontban sem mondanak ellent a pápa fejtegetéseinek.“

Gazdag munkásságából csak távirati stílusban emeljük még ki, hogy 1950- ben későbbi évtizedekre is kiható nagy művet vitt végbe. Megalapította a Klosterneuburgi Bibliaapostolság intézményét, és olcsó szentíráskiadással rendkívüli eredményeket ért el a Biblia népszerűsítése terén.

1951-ben ismét megvalósult egyik hő kívánsága: a Szentatya megengedte, hogy húsvét vigíliájának szertartását éjszaka tartsák.

Élete folyásához jól illett utolsó nyilvános szereplése. 1952-ben Barcelonában tartották az eukarisztikus világkongresszust. Témája az Eukarisztia és a béke volt. Május 31-én az egyetem nagytermében ünnepi beszédet tartott a pünkösdi könyörgésről: „Akiknek megadtad a hitet, add meg a békét is." Beszéde igen meleg fogadtatásban részesült.

Június 23-án szélhűdés érte. 1954 márciusában rosszabbodott az állapota. Bevitték a klosterneuburgi kórházba. Ott 11-én hajnalban hunyt el.

16-án temették, először a klosterneuburgi temetőben. Megjelent Innitzer bíboros is. Május 18-án tartottak egy másik temetést. A neki olyan kedves Szent Gertrud templomban készítettek nyugvóhelyet. Reetz apát jött Seckauból. Ó végezte a szent cselekményt, de nem a szokásos fekete palástban. A húsvét liturgikusához illő, allelujás húsvéti szertartás volt az.

52