Szolgálat 46. (1980)

Tanulmányok - Kerny Géza: „Szelíd szívóssággal“ (Parsch Pius élete)

csomagoló és a postázó. Most azonban már lehetősége nyílt arra, hogy alkalmazottakat állítson be a munkába. 1928 adventiének első vasárnapján megjelent népszerű liturgikus folyóirata, a „Lebe mit der Kirche“. A következő esztendőben, németországi útja során már munkásságának és eredményeinek kijáró megbecsüléssel fogadták. Sőt 1930-ban meghívták Antwerpenbe, az első nemzetközi liturgikus kongresszusra. Ezen beszámolt az osztrák liturgikus mozgalomról.

Igen nevezetes esemény volt a liturgikus megújulás történetében és Parsch Pius életében is az 1933-as bécsi német katolikus nagygyűlés. Bár ezen a Harmadik Birodalomból kevesen jelenhettek meg a kiutazást gátló pénzügyi rendelkezések miatt, de így is a schönbrunni kastély parkjában 200 000 hivő tevékeny részvételével tartották meg az ünnepi szentmisét. Akkor mutatkozott be a népi liturgikus mozgalom a nagy nyilvánosság előtt. Mindenki kezében ott volt a szentmise szövege a közös imákkal és az énekekkel. A híveknek lenyűgöző élményben volt részük. Innitzer bíborosérsek el is rendelte a bécsi főegyházmegyében, hogy minden plébánián havonta egyszer tartsanak ilyen közös, népi liturgikus szentmisét. Hamarosan követték a példát más egyházmegyék is. A német nyelvterületen mindenütt befogadták már a szentmise bemutatásának ezt a módját.

Viszont a nagy fellendülés után 1937-ben már aggasztó jelenségek is mutatkoztak. Németországba alig juttathatták be kiadványaikat. Ezen azonban még segítettek. Lipcsében fióküzemet létesítettek. A következő évben azonban a német csapatok megszállták Ausztriát. A klosterneuburgi liturgikus otthont nyomban birtokba vette a nemzetiszocialista ifjúsági szervezet. Magát Parsch Piust is többször beidézték a Gestapóra. A liturgikus apostolság, a nyomda és a fióküzernek még egy ideig folytathatták működésüket, de észre kellett vennie, hogy körülötte már mindenütt ott vannak azok, akikben nem bízhatott. Az ifjúság nagy része elmaradozott, örült annak a töredéknek, amely hű maradt. De eljött az a nap is, 1941. április 29-e, amikor a Gestapo Klosterneuburg ősi pré- postságát feloszlatta, és a rendtagokat a bécsi Vili. kerületi Maria Treu lelkészségre, az ő egykori lelkipásztori munkahelyére rendelte. Innen került a XXI. kerületi Floridsdorf plébániára.

A nemzetiszocialista rendszerben a lelkipásztorkodásnak az istentiszteletre kellett korlátozódnia. De Parsch Pius nem engedte mégsem, hogy tétlenségre kárhoztassák. Tanulmányoknak és irodalmi munkásságnak szentelte legtöbb idejét, bár mindennek gyümölcse csak később érett be. Az oltár körül pedig összehozott egy közösséget. Hétköznap reggel 6-kor kezdte a szentmisét. Eleinte tíz, majd hetven-száz hivő is megjelent rajta. Mindennap prédikált nekik.

1944-ben hatvanadik születésnapjára még a háborús események közepette is felfigyeltek. Többek között Innitzer bíboros is felkereste üdvözlő soraival, ö kitért a személyes ünneplés elől. Szerényen elvonult, és Máriacellben töltött néhány napot.

50