Szolgálat 46. (1980)
Tanulmányok - Kerny Géza: „Szelíd szívóssággal“ (Parsch Pius élete)
úgy, hogy kitelik egy negyedórából. A magyar pap, a közös ájtatosságot vezető vagy magányosan imádkozó világi abban a szerencsés helyzetben van, hogy rendelkezésére állnak a népi áhítat egyre szaporodó összegyűjtött kincsei, a magyar irodalom vallásos remekei, Balassától József Attiláig és Zelk Zoltánig, Eötvös Józseftől Fekete Istvánig (utalunk itt a református testvéreinknél már megjelent Templomablak c. vers- és Kincsesláda c. novellagyűjteményre), egyházi énekeink és ezek remekbe szabott feldolgozásai, — ne legyünk restek meríteni belőlük! Egy gyertyafényes családi esti ima, egy tavaszi napsugártól átjárt húsvéti ételáldás a templomudvaron, egy meghitt vízkereszti házszentelés, egy „szálláskeresés“ vagy passiójáték felújított hagyománya maradandó élményévé válhat az Istent egész mivoltában, szépérzékével is kereső embernek. És még attól se ijedjünk meg, ha valami váratlan, talán zavaró mozzanat merül fel a „sacrum“ területén. Sohasem felejtem el azt a 3—4 éves kislányt, aki egy nagyszombati misémbe „rontott bele“. Sanctusnál kiszaladt a pádból a mamája mellől, egyenesen előre az oltár felé vezető szőnyegen. És ott keringett, valósággal táncot lejtett az oltár előtt. Hang nélkül. Aztán ahogyan jött, vissza is iramodott. Meg vagyok győződve: gyönyörködve nézte nemcsak a tömött templom, de Isten maga is. Az az Isten, aki Dávid királyt táncra ösztönözte a frigyláda előtt. Szigorú felesége, Michal megvetette érte. Ezért büntetésből gyermektelen maradt. (2Sám 6,16.23.) Kevés ember tudja ma már a nevét. Dávid szépséges zsoltárait azonban tovább imádkozzuk az ezredeken át. Toldalagi Pál szép verssoraival fejezném be, ami akár mindennapi imánk is lehetne: Emelj magadhoz Istenem, mint gyermeket az apja, az édes fénybe hirtelen, a mosdató magasba, hogy tiszta és hogy jó legyek, hogy szeressem a szépet, hogy láthassam a lényeget, hogy lássak is, ha nézek! Kerny Géza „SZELÍD SZÍVÓSSÁGGAL“ Ezt választotta jelmondatának Parsch Pius ágostonrendi szerzetes, és ennek megfelelő magatartás jellemezte egész életét. Jeligéje nyújt kulcsot rendkívüli teljesítményeinek megértéséhez is. Ma már sokan nem is ismerik a nevét, vagy nagyon keveset tudnak róla, pedig megérdemli, hogy még halála után több mint negyed századra is felidéz46
