Szolgálat 46. (1980)

Tanulmányok - Hermann Schäufele: „...értsetek egyet..."

Nagyon sok nyers hangzású hangszert használnak divatból és nem szükségszerűségből.

f) Ne szakítsuk félbe a szent cselekményt feleslegesen hosszú „zeneszámokkal“!

Az egyház kívánságát könnyen lehet teljesíteni; bő keretet enged a különböző felfogásoknak, ízléseknek. Majdnem mindig a képzettségen, a hozzáértésen múlik, hogy milyen mértékben járul hozzá a zene Isten dicséretéhez. Jó lenne, ha a papok nagyobb zenei képzésben részesülnének, a liturgikus téren tevékenykedő zenészek pedig komoly liturgikus képzést kapnának. így együttes erővel munkálkodhatnának a liturgikus cselekmény, a szent szöveg és a zene összehangolásán, s akkor a templomi zene valóban istendicséret lenne.

Hermann Schaufele

„ ... ÉRTSETEK EGYET“ (vö. Fii 4,2)

Gondolatok az új misekönyv alapján megült eukarisztia helyes értelmezéséhez

Freiburg in Breisgau azóta elhunyt érsekének pásztorlevele 1976 nagycsütörtökén kelt, s az egyházmegye papjainak és diakónusainak szól. Nagy terjedelme miatt — 20 sűrűn nyomtatott oldal — sajnos csak kivonatos fordításban közölhetjük. A bevezetésben megállapítja: „Az időközben 400 évessé lett ún. tridenti misekönyv, V. Pius alkotása, méltó felváltást és megújulást talált. Aki erre ,a tridenti liturgia megtiltásáénak félrevezető jelszavát akarná használni az ismert szerencsétlen vitában, jogtalanul cselekszik. Sokkal inkább az az igazság, hogy az új misekönyv a réginek a lényegét fölvette magába, és ezzel egyenesen új életre keltette.”

I. Elmélyült liturgikus-teológiai tanulmányozás

Az új misekönyv a maga nagyméretű „Bevezetésiével újabb alkalom és egyben fölbecsülhetetlen segítség minden celebráns — papok és diakónusok — számára az elmélyült liturgikus-teológiai tanulmányozásra. A jövőben már semmit sem szabad a meggondolás nélküli véletlenre vagy egyéni önkényre hagyni. Itt mindenekelőtt a VII—Vili. fejezet közvetlenül fontos és a napi használatban nélkülözhetetlen, értékes útmutatásaival: hogyan használjuk ki a szabadság új területét a misefajtáknak és egyes részeiknek kiválasztásában. Ha ezeket az új instrukciókat hozzáértően és lelkipásztori felelősséggel alkalmazzák, akkor termékennyé válhat az állandó forma és a helyzet szerint váltakozó megformálás közt fennáiló feszültség. Az utóbbi években gyakran fájdalmas mértékben nem tudtunk megbirkózni azzal a problémával, amit egyfelől az alapvető kötöttség, másfelől a nagyobb, gazdagabb változatosság vágya jelentett. A most elénk tárt választék alapján ezt a jövőben szerencsésebben meg lehet oldani (vö. Bevezetés 313). Az új „Ordo Missae“-ben igen sok valódi sokféleség található az egységen belül.

31