Szolgálat 46. (1980)
Halottaink - Vértes Gyula Amand OSB (Confrater) - Dr. Pákozdy József (Osztálytárs)
Halála előtt pár nappal étvágytalanság lépett fel nála. Azt hitte: gyomorrontás. „Majd kikoplalom“ — mondta egyszerűen. Senki sem gondolt közvetlen életveszélyre. Mikor este a nővér bement hozzá, hogy éjszakára még injekciót adjon neki, már holtan találta. Halálának közvetlen oka a vesebajból fakadó keringési elégtelenség volt. így szinte észrevétlenül halt meg 1979. ápr. 24-én. Még ezzel sem akart senkinek terhére lenni. Confrater VÉRTES GYULA AMAND OSB (1917—1979) Enyingen született 1917. szept. 27-én. Középiskolai tanulmányait a VI. elemi után kezdte csak meg pápai gimnáziumunkban. Itteni érettségije után 1937-ben lépett a rendbe. Földrajz—természetrajz szakból készült fel a tanári pályára. 1943-ban szentelték pappá. Utána Győrszentivánba került segédlelkésznek, ahol egy évig dolgozott. Mikor 1945-ben megalakult Csepelen a bencés gimnázium, ide került tanárnak, egészen az 1948-ban bekövetkezett államosításig. Ekkor a székesfehérvári egyházmegye vette szolgálatába. 1948-ban Csobánkára került segédlelkésznek, ahol főleg a Prohászka Hadiár- vaház növendékeinek lelki gondozását végezte. 1950-ben rövid időre Fertődre került. Szeptemberben újonnan induló győri gimnáziumunk tanára lett, közben egy évig a győri szemináriumban is tanított. Egészen betegsége elhatalmasodásáig működött itt. 1976-tól már betegállományban élt Győrött, míg 1978-ban be nem kellett költöznie a pannonhalmi Szociális Otthonba. Nagy tudású és nagyon lelkiismeretes tanár volt. Növendékei nagyon szerették. Külső megjelenésében is mindig finom eleganoiára és tisztaságra törekedett. A hanyagságot a gyerekek munkájában sem tűrte. Világos és pontos ismeretek átadására törekedett. Szeretett utazni, főleg a híresebb külföldi zarándokhelyeket kereste fel. Növendékeit is gyakran vitte kirándulni, mindig alapos felkészítés után. Fizikuma nem volt erős, ezért már gyerekkorában kissé túlzott félelemmel vették körül szülei. Magatartásában is mindig ez a csendes finomság, néha szinte finomkodás jellemezte. A gyógyíthatatlan súlyos kór agyvelejét támadta meg, és lassú, de egyenletes és megállíthatatlan rombolást vitt végbe benne. Állapotát türelemmel és áldozatos megadással viselte. Utolsó idejében már szinte teljesen magatehetetlen és apatikus volt. Csendes halála a jó Isten irgalma volt vele szemben. Emléke mint jó tanáré, diákjaiért élő nevelőé és nemes, tisztalelkű papé mindig ott fog élni mind volt növendékei, mind rendtársai emlékezetében. Confrater DR. PÁKOZDY JÓZSEF egri kanonok, c. apát (1912—1979) Kedves városában, Egerben hunyt el 1979. jún. 2-án. Nagyon felkészült a halálra. Sok év óta várta már. Nem egyszer nézett szemébe súlyos műtét, életveszélyes betegségek alkalmával. Betegségeit, szenvedéseit türelemmel, csöndes mosollyal, megadással viselte el. Szegénysorsú vasutas szülők gyermeke volt. A családi fészekből hatan kerültek ki: három fiú és három leány. Egyik nővére, aki akkor már éveken át volt tanítóképzőintézeti tanárnő, mint szerzetes a kínai misszióba ment el. Ma Taiwanon él. Tanulmányait Egerben végezte. Mint fiatal káplán sok helyen és sokféle beosztásban működött. Volt lelkipásztor, tanított, szerkesztett lapot. Kongregációs beszédeit a Korda kiadó jelentette meg. A háború alatt mint tábori kórházi lelkész szolgált ismételten. Ezekben az években békét hirdető és váró rádiójátékai többször hangzottak el a budapesti adó hullámhosz- szán. Sokat írogatott egyházi lapok, főképp a Papi Lelkiség hasábjain. Szentbeszédei gyakran jelentek meg az „Evangélium" számaiban. 101
